A most 18 éves Carson Molle 14 éves korában megpróbált öngyilkos lenni, és arcon lőtte magát. Az iskolában nehézségei adódtak, küzdött a mentális egészségével, úgy érezte csalódást okozott a szüleinek, és eltörte a karját hokizás közben, ami végképp szétrombolta az önértékelését.
Carson úgy érezte, nincs más kiút, ezért egy éjszaka lement a garázsba, ahol egy szekrényben fegyvert tartottak, és fejbe lőtte magát. Szerencséje volt, mert az édesanyja felébredt, és szinte azonnal megtalálta, így az orvosok meg tudták menteni az életét, de hónapokig feküdt kórházban, és az arca súlyosan roncsolódott.
Carson azt mondja, teljesen átlagos, normális gyerekkora volt. Imádott sportolni, amerikai fociban és hokiban is jó eredményeket ért el, és mindig is nagyon teljesítmény orientált volt. Hozzászokott, hogy jó eredményeket ért el a sportban és az iskolában egyaránt, és a szülei büszkék voltak rá. Ezért is volt számára kritikus pont, amikor összeveszett a szüleivel valamiért, amit a barátaival osztott meg a közösségi oldalon. A szüleinek fogalma sem volt róla, milyen hatással lesz a fiukra ez a beszélgetés, de Carson ezután úgy érezte, csalódást okozott nekik.
Ekkor elindult a lejtőn, és mér nem volt megállás. „A legjobban úgy tudom leírni, mintha belezuhannál egy fekete lyukba, óriási sebességgel, és nem is igazán számítanál rá. Egy 14 éves gyerek számára ez olyasmi, amit nem igazán tud, hogy kezelni.” – mondta Carson. Nem tudta, mi mást tehetne, úgy érezte, ez az egyetlen megoldás, csak így oldhatja meg a problémáit.
Miután az orvosok megmentették az életét, a szülei a kezébe adtak egy darab papírt és egy tollat, és az első dolog, amit Carson leírt ez volt: „Sajnálom.” Carson hónapokig volt kórházban az öngyilkossági kísérlete után, a teljes alsó állkapcsa szétroncsolódott, fogainak több mint a felét elveszítette, és az orra is súlyosan roncsolódott.
Ma már újra teljes életet él, és a sport is újra az élete része lehet, ami sokat segített neki abban, hogy felépüljön. Ismét a focicsapat tagja, és emellett is rengeteget edz. Azt is fontosnak tartotta, hogy vissza tudjon térni a garázsba, oda, ahol megpróbált véget vetni az életének, és ma már edzőteremként használja ezt a helyiséget – a fegyvertároló szekrényt időközben egy széfre cserélték.
Carson a közösségi médiában is nagyon aktív, kész arra, hogy megossza a történetét másokkal, hogy ezzel is segítséget nyújtson azoknak, akik hozzá hasonlóan, nem találják a kiutat, és nem tudják, kihez forduljanak. „Nem tanultam semmit a mentális egészségről, a mentális betegségekről, vagy az öngyilkosságról. Van kiút, van fény az alagút végén, és bárcsak tudtam volna ezt korábban.”
Carson mentális egészsége ma már sokkal jobb, és azt is tudja, hogy mindig számíthat a családjára és a barátaira. Most egyetemre készül, ahol informatikát szeretne tanulni. „Nem vagy egyedül. Vannak emberek, akik szeretnek, és akik melletted állnak.” – mondja, hozzátéve, hogy az öngyilkossági kísérletnek nem kell megbélyegeznie valakit, nem kell stigmaként tekinteni rá.
