Amelie Osborn-Smith elmagyarázta, mi járt a fejében a támadás alatt: „Ebben a helyzetben nem igazán tudsz gondolkodni. Az emberek azt mondják, hogy lepereg a szemed előtt az életed, de nem így van. Csak arra gondolsz: hogy tudnék kijutni ebből a helyzetből?”
Amelie Osborn-Smith gondtalanul élvezte a vadvízi evezést, és nem is sejtette, hogy egy 3 méteres krokodil kiszemelte őt magának. Miután az idegenvezetők biztosították arról, hogy a Zambézi folyó, amelyen a Viktória-vízesés is található, teljesen biztonságos az úszáshoz, a vízbe lógatta a lábát a csónak széléről. Ekkor azonban váratlanul feltűnt a hatalmas hüllő, és rátámadt a gyanútlan lányra.
Ezen a ponton Amelie „elméje túlpörgött”, miközben megpróbált megküzdeni a krokodillal, hogy megmentse az életét. Édesapja, Brent Osborn-Smith, aki korábban a hadseregnél szolgált, elmondta, hogy az állat összeszorította az állkapcsát a lány vádlija körül, és elkezdte a víz alá húzni őt. A bátor lány azonban nem adta fel ilyen könnyen, folyamatosan küzdött, és végül sikerült megmenekülnie.
Amelie Osborn-Smith így emlékezett vissza a borzalmas pillanatokra: „Ebben a helyzetben nem igazán tudsz gondolkodni. Az emberek azt mondják, hogy lepereg a szemed előtt az életed, de nem így van. Csak arra gondolsz: hogy tudnék kijutni ebből a helyzetből? Az agyad túlpörög, és csak arra tudsz gondolni, hogy tudnál menekülni.” A tinédzser azt is hozzátette, hogy nagyon-nagyon szerencsés volt, hogy a sérülései ellenére életben maradt.
Amelie egyik barátja sietett a segítségére. A fiú gyorsan cselekedett, miután a krokodil megragadta a lány lábát – addig ütötte az állat pofáját, amíg az végre elengedte az áldozatát. Az embertelen küzdelem után Amelie lába „lazán lógott”, és a lány hátborzongató sérüléseket szerzett. Mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani Lusakába, Zambia fővárosába, ahol az orvosok életmentő műtétet hajtottak végre rajta, és még a szétmarcangolt lábát is igyekeztek megmenteni.
A támadás után a lányt érthető módon rémálmok és állandóan bevillanó emlékképek kínozták. „Folyamatosan bevillantak neki ezek a képek, és borzalmas álmai voltak éjszakánként” – mesélte Amelie nagymamája, aki a történtek óta állandóan az unokája mellett van. „Most már jobb, de az első két-három nap nagyon rossz volt” – tette hozzá. De még ez sem tántoríthatta el a kamasz lányt attól, hogy visszatérjen Zambiába, miután teljesen felépült, mivel nem akarja, hogy „ez az egyetlen incidens visszatartsa.”
„Láttam, milyen gyorsan véget érhet az ember élete. Ha úgy élsz, hogy folyton azon gondolkodsz, mi mindent fogsz megbánni, soha nem lesz teljes az életed. Én úgy gondolom, nem szabad, hogy egyetlen incidens megállítson” – mondta az angliai Andoverben élő lány. „Amikor a baleset megtörtént, teljes mértékben elfogadtam a tényt, hogy el fogom veszíteni a lábamat” – emlékezett vissza.
„Minden barátomnak azt mondtam: Rendben van, elveszítettem a lábamat, de még életben vagyok. Aztán azt mondták, hogy rendbe fog jönni a lábam, tudok majd járni, és ez nagy megkönnyebbülés volt” – mondta a lány.
Édesapja büszkén mesélt arról, milyen bátran küzdött a 18 éves lány, és nem volt hajlandó feladni. Brent azt is megosztotta, hogy Amelie nem veszítette el az eszméletét a támadás idején, és erős maradt a súlyos sérülések és a kificamodott csípője ellenére is.
