Griffin Furlongnak nem volt könnyű élete. 6 éves korában elveszítette az édesanyját, aki leukémiában halt meg, majd a családja sorsa egyre rosszabbra fordult, és egy ideig kénytelenek voltak egy hajléktalanszállón élni, míg a nagymamája magához nem költöztette őt Floridában.
Griffin most 26 éves, építőmérnök, és könyvet ír a tapasztalatairól. Mindezt a sikert azonban nem érte volna el kitartás és kemény munka nélkül, de ő még kisfiúként megígérte önmagának, hogy megváltoztatja az életét.
Édesanyja halála örökre megváltoztatta a fiú életét. „Ez arra késztetett, hogy elkezdjek gondolkodni azon, mit is jelent az örökkévalóság, és megtanultam, hogy az élet nagyon-nagyon törékeny” – mondta Griffin. Az édesanyja halála előtti időszak mély nyomokat hagyott benne, bár akkoriban még nem fogta fel teljesen, mi történik.
Emlékszik rá, hogy sok időt töltött a kórházban az édesanyja mellett, aki segített neki megtanulni olvasni, miközben egyre rosszabbul érezte magát. „Kezdte elveszíteni az arcszínét, kezdett kihullani a haja, és végül egy nap az iskolában behívtak a tanácsadó irodájába” – emlékezett vissza Griffin a napra, amikor az édesanyja elhunyt.
A temetés után Griffin és a bátyja, Sean, megfogadták, hogy bármi történjen is ezután, mindig támogatni fogják egymást. A nehézségek pedig még csak ekkor kezdődtek el igazán. A fiúk édesapja, aki autókereskedőként dolgozott, elveszítette az állását, és kénytelenek voltak a munkanélküli segélyből megélni.
„Nagyon szeretett volna gondoskodni rólunk, ez volt a fő prioritása, és ezért ma is elismeréssel adózok neki” – mondta Griffin az édesapjáról. De bármennyire is próbálkozott az édesapa, sehogy sem tudtak megélni abból a kevés pénzből, amit kapott, kénytelenek voltak felmondani az albérletüket, átmenetileg Griffin anyai nagymamájánál laktak, majd különböző barátok fogadták be őket ideiglenesen. Végül kénytelenek voltak eladni az autójukat is, és maradék kevéske pénzükből kivettek egy hotelszobát.
„Az élet határozottan megváltozott, és tudtam, hogy rossz értelemben, amikor végül egy szállodában kötöttünk ki a maradék kevés pénzzel. Ez vezetett el minket a hajléktalanszállókhoz” – idézte fel Griffin.
Griffin és Sean közben továbbra is jártak iskolába, de egyre inkább kívülállóknak érezték magukat. Ennek ellenére soha egyetlen tanárnak sem beszéltek nehéz életkörülményeikről. A Louisville belvárosában lévő hajléktalanszállón egy másik családdal osztoztak egy szobán, műanyag matracokon aludtak patkányok és penész között, és még fűtés sem volt. Griffin a falon számolta a napok múlását.
Abban az időben Griffin és Sean leginkább a baseballban találtak vigaszt, és Griffin a baseballsapkája ellenzőjére filctollal a következő mondatot írta: „Soha ne add fel!” Ezután bizonyos értelemben ez lett az ő jeligéje az életben.
„Rájöttem, hogy minden az én gondolkodásmódomon múlik. Ha pozitívabban szemlélem a világot, akkor a világ jó hely lesz. De ha úgy döntök, hogy negatív leszek, és ha azt választanám, hogy a körülményeim határozzák meg, ki vagyok, ahelyett, hogy én határoznám meg, ki vagyok, akkor nem igazán jutnék semmire” – mesélte.
Griffin a mai napig az állóképesség és a türelem próbájának tekinti kamaszkorának ezt az időszakát.
Nem sokkal később jobbra fordult a helyzete, a családja végre elköltözhetett a hajléktalanszállóról, és egy ideig megint egy hotelben szálltak meg. Ezután pedig a floridai Jacksonville-ben élő apai nagyanyja, aki addig is küldött nekik némi pénzt, felajánlotta az unokáinak, hogy költözzenek hozzá.
Ezzel a mozzanattal új szakasz vette kezdetét Griffin életében, hatodikos korában a fiú végre az iskolában is egyre jobban teljesített, és eldöntötte, hogy osztályelsőként fogja elvégezni az iskolát. „Azért kötöttem ezt a paktumot, hogy valóban megváltoztassam az életemet” – mondta.
De a sikerhez vezető út továbbra sem volt könnyű, és 2014-ben, mielőtt befejezte volna a középiskolát, Griffin egy ideig ismét hajléktalan volt. Egyik nap a barátnője családja vitte őt haza az iskolából, és a fiú a házuk elé érve látta, hogy éppen kilakoltatják őket. Fogalma sem volt róla, hogy el vannak maradva a lakbérrel, és szégyenkezve mesélte el barátnője családjának a történetét, ők pedig egy időre befogadták őt az otthonukba.
A megpróbáltatások ellenére Griffin továbbra is kitartóan tanult, és néhány nappal később megtudta, hogy valóban osztályelső lett. „A bátyám akkoriban egy híradó producerrel járt, aki azt mondta, ha elmondanánk a történetemet, az segíthetne ösztöndíjat szerezni. Elég kitartó volt, így végül beleegyeztem” – mesélte a fiú.
Mint kiderült, ez valóban jó ötlet volt, és a híradóban megjelenő történet megváltoztatta az életét. „Szó szerint másnap felhívtak a Good Morning Americatól és a The Today Show-tól, és arra ébredtem, hogy az arcom ott van a tévében. Őszintén szólva az egész valószerűtlen volt.”
Griffin ösztöndíjat kapott, és egy adománygyűjtést is tartottak a számára, így beiratkozhatott a Floridai Állami Egyetemre, ahol építőmérnöki diplomát szerzett. Itt is keményen tanult, és kitűnő eredménnyel diplomázott, majd a karrierjében is megőrizte kitartását és munkamorálját.
A 26 éves Griffin most a floridai Tampában él, és még mindig szilárdan hiszi, hogy a gondolkodásmódunk irányítja minden cselekedetünket. „Ha annak idején a hajléktalanszállón úgy döntök, hogy nem törődök semmivel, nem dolgozok meg semmiért, akkor az utam egészen másképpen alakult volna. Valószínűleg olyan emberek társaságában lettem volna, akik hasonlóan gondolkodnak. Valószínűleg nem végeztem volna el az iskolát” – mondta.
„Ahhoz, hogy bármit is elérhess, előbb meg kell tanulnod; nem leszel varázsütésre mérnök, orvos, nem leszel varázsütésre az, aki lenni akarsz. Az oktatás az egyik legjobb befektetés a hosszú távú terved érdekében” – tette hozzá.
Griffin meg van róla győződve, hogy az átélt tapasztalatok tették őt azzá az emberré, aki. Most éppen könyvet ír a megtett útról, amivel másokat szeretne inspirálni, ugyanakkor szeretne létrehozni egy ösztöndíj alapot, amit minden évben egy rászoruló diák kaphatna meg. Az édesapjának is szeretne segíteni, hogy végre ne kelljen minimálbérért dolgoznia.
„Szerintem a legjobb dolog, amit tehetünk, ha megosztjuk a perspektívánkat különböző dolgokról, mert sokat tanulhatunk más emberektől. Egy történet megváltoztathatja egy másik ember életét” – mondta Griffin az életszemléletéről.
Forrás: The Epoch Times, Griffin Furlong/Instagram
