Nagyon nehéz szülőnek lenni, nem beszélve arról, ha a gyerek speciális gondozásra szorul, és különleges szükségletei vannak. Az ilyen gyerekeket nevelő családoknak sokkalta nagyobb kihívás meghatározniuk, mi jó és mi ártalmas a csemetéjükre nézve, mint a normális szülőknek. Ha pedig a gyerek autista, mindent el kell követniük, hogy megóvják őt az ingerektől.
Az autizmus még bizonytalan talaj az orvostudomány előtt, de annyi legalább tiszta, hogy az ebben a betegségben szenvedők képtelenek kiszűrni az őket érő ingereket. Képzeld csak el, milyen volna, ha kint csicseregnének a madarak, elrobogna egy villamos, dudák bőgnének a forgalmi dugóban, emberek beszélgetnének körülötted, és még a telefonod is megszólalna, miközben emailed jön, fűtyöl a kukra a tűzhelyen és kopog az eső az ablakpárkányon, mindez egyszerre és a maximális hangerőn – kb így érezheti magát egy autista kisgyerek.
Tricia Klein kisfia, Timothy is autista. Nagyon aranyos, és a legnagyobb kihívást számára a tömeg okozza. Emiatt több szülinapi zsúrról is ki kellett maradnia, és a pajtásaival is képtelen játszani, hiszen elviselhetetlen számára a zűrzavar.
Timothynak azonban van egy jóbarátja, Carter, aki bármire képes lenne, csak ott tudhassa a pajtását saját szülinapi buliján. Ezért az anyukája ezt a levelet írta Timothy édesanyjának, aki sírógörcsöt kapott, miután elolvasta:
„Carter Timothy padtársa a suliban, és folyton csak róla beszél. Nagyon remélem, hogy eljöhet a születésnapi zsúrjára. Ugrálóvárat bérelünk a gyerekeknek, melyhez csatolhatunk egy kisebb ugrálórészt. De lesz vízzel töltött léggömb és vízipisztoly is. Talán jöhetne Timothy korábban, ha túl sok lenne számára az egész osztály jelenléte. Tudassa velünk, hogyan szervezhetnénk úgy, hogy működjön.” – írta alá Ainsley Peikos, Carter anyukája.
Triciát sokkolta a tény, hogy van valaki, aki nemcsak arra szán időt, hogy megírjon egy ilyen levelet, hanem készen áll arra is, hogy vendégül lássa a fiát, tekintettel lévén a fogyatékosságaira.
„Annyira szép pillanat volt! Csak mi, a különlegesek szülei tudjuk igazán, milyen fájdalommal jár, amikor a csemeténk kimarad minden gyermekkori programból. Szervezett sport, játszóház, pajtáslátogatás és ottalvás, na meg a szülibulik.” – mesélte az anyuka, hozzátéve: „egyetlen dolgot szeretnék a gyerekeinknek – valamennyinek, kivétel nélkül. Hogy befogadják őket és elfogadják olyannak, akik ők valójában – merthogy a mássággal minden rendben… csak más.” – vallotta őszintén Tricia.
