Jenni Richmond rögtön megbánta az előző este ráadásként elfogyasztott pohár bort, amint reggel megpillantotta, hogy egy óriási púp keletkezett a fején. Az egygyermekes anyuka egy napos délután fogott neki iszogatni a barátaival, akikkel az este folyamán egy buliba is ellátogattak.
Ám amikor az akkor 45 éves ügyfélelemzőként dolgozó nő megpróbált átkelni az utcán, hogy elinduljon az otthona felé véletlenül megbotlott és a fejét beütötte a járdaszegélybe. Azonnal elszégyellte magát, ugyanis a balesetet a túlzott alkohol számlájára írta s gyorsan összekapta magát, mintha mi sem történt volna.
„Nem akartam olyan későn kórházba menni, így hazaértem és bedőltem az ágyba, miközben ostoroztam magam a spicces állapotom miatt” – idézte fel Jenni.
Aztán mikor másnap már a férje, Dave is észrevette a nagy púpot a fején, azonnal azt szerette volna, ha egy orvos is mihamarabb megnézi.
„Eléggé fájt a fejem, de azt gondoltam, biztos a másnaposság miatt van s a kis dudor a fejemen pár nap alatt majd szépen visszahúzódik, semmi komoly. Aztán valamiért mégis elmentem a St. Peter Kórházba, hogy megnyugtassam a férjem. És ott kiderült, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése” – mesélte a nő.
Jennit azonnal CT-vizsgálatra küldték, ahol egy daganatot vettek észre az agyában, amiről később kiderült, hogy meningioma, azaz agyhártyadaganat.
„Teljesen ledöbbentem. Fogalmam sem volt, idáig nem is voltak tüneteim” – emlékezett vissza Jenni.
A nőt a 2015-ös diagnózis után azonnal befektették a londoni kórházba megfigyelésre. A tumor elhelyezkedése miatt nehéz lett volna a műtét és a sugárkezelés sem tűnt észszerű megoldásnak már abban a stádiumban.
Azóta Jenni minden évben több szűrővizsgálaton vesz részt, hogy monitorizálni tudják a tumor fejlődését. Jenni mostanra már 52 éves és csupán 2020-ban került sor arra, hogy egy idegsebész csoport el merje vállalni a tumor operálását. Ám az akkor tomboló pandémiás időszak miatt a nő műtétjét két alkalommal is el kellett halasztani, először egy a kórházban kialakult vészhelyzet miatt, másodjára azért, mert nem volt szabad ágy az intenzív osztályon.
Mindez idő alatt a nő családja is kétszer készült fel az esetleges műtétre, így kétszer kellett teljes sterilitást teremtve elszigeteljék magukat a környezettől az otthonukban.
„Amíg otthon ültünk nagyon nehéz volt, próbáltam minél kevesebb időt tölteni azzal, hogy a műtéten aggódjak. Az orvosok nem mondták el, hogy mik lehetnek a legrosszabb forgatókönyvek a műtét során, de nem is akartam tudni a részleteket.”
„Aztán teljesen jól éreztem magam a beavatkozás után” – mondta.
„Az állapotok miatt eléggé gyorsan hazaengedtek. De nagyon sebezhetőnek éreztem magam amiatt, hogy egy ilyen komoly beavatkozás után már pár nappal otthon vagyok.”
A beavatkozás során szerencsére sikeresen el tudták távolítani a tumort a szakemberek, akiknek véleménye szerint már az esést megelőző években is lehetett némi hatása Jenni mindennapjaira.
Jenni azóta szépen felépült, de nem győz eléggé hálás lenni azért a spicces éjszakáért, amikor egy esés miatt sikerült az egész életét megmentenie.
„Sokszor megfordul a fejemben, hogy ha akkor ott nem esek el, akkor mégis mikor, hogyan és miért tudtam volna meg, hogy agydaganatom van? Nem is tudtam róla, hogy egyes dolgok, amiket odáig tapasztaltam, akár tünetek is lehettek. Óriási szerencsém volt, és a véletlenen múlt.”
„A lányom annyira kicsi volt, amikor meglett a diagnózis, és csak az forgott a fejemben, hogy meg fogok halni.”
Jenni azért osztotta meg a nagyvilággal a történetét, hogy felhívja a figyelmet a megelőzésre és a rendszeres szűrésre.
„Nagyon hálásak vagyunk Jenninek, amiért megosztotta a történetét azért, hogy növelni tudjuk a tudatos hozzáállást az ilyen betegségekhez. A hozzá hasonló szülőknek nagyon nehéz elmondani a gyerekeknek a kialakult helyzetet, ám mi ebben kínálunk segítséget, hogy a beteg és a családja is helyén tudjon kezelni egy ilyen nehéz élethelyzetet” – emelte ki az angliai The Brain Tumour Charity igazgatója, Alex Lochrane.
