Egy fiatal dél-afrikai színész azután kezdett el szörfözni, miután egy fehér cápa leharapta a jobb lábát.
A 26 éves Caleb Swanepoel a dél-afrikai Fokvárosból, fiatal színészhallgató volt, aki mindig is imádta a szabadtéri tevékenységeket és a sportokat, de 20 éves korában örökre megváltozott az élete. Egy tengerparti családi nyaralás alatt Caleb és a testvérei bodysurfing közben kiúsztak a hullámok közé.
Caleb néhány méterrel előbb úszott a testvéreinél, és ahogy felért az egyik hullám gerincére, megpillantotta a fehér cápát, de már semmit sem tehetett, a cápa a következő pillanatban a víz alá húzta, és térdből leharapta a lábát. Caleb egyik bátyja látta, mi történt, azonnal odaúszott hozzá, és kivitte őt a partra.
Az orvosok azt mondták neki, kész csoda, hogy egyáltalán túlélte a cápatámadást. Elképesztő módon Caleb alig 10 napot töltött a kórházban, 4-5 napon belül már megpróbált talpra állni, és mankóval járni, és körülbelül egy hónappal a baleset után már visszatért az óceánba, hogy szembenézzen a félelmével.
Caleb a cápatámadás után nem zuhant magába
Caleb a terápia részeként kezdett el szörfözni. Ehhez egy különleges műlábat használ, ami elég stabilan tartja őt a deszkán. Oktatója elmondása szerint Caleb szörfözési technikája egészen egyedi, mivel a jobb lábából, ami a hátsó lába a deszkán, így elvileg a hajtóereje, hiányzik két ízület – a térd és a boka – ezért úgy alkalmazkodott, hogy az első lábával tanult meg szörfözni.
„Nemcsak inspirálónak tartom, de azt is megmutatja, hogy az ember valóban bármilyen célt kitűzhet maga elé, és meg is valósíthatja azt.” – mondja Tasha, a férfi szörfoktatója.
Caleb nem sokkal később meghívást kapott az első dél-afrikai adaptív szörfbajnokságra, ahol megnyerte a kategóriáját, és ezután Dél-Afrika képviseletében részt vehetett az adaptív szörfözési világversenyeken is.
Caleb a cápatámadás traumája ellenére is visszament a vízbe, és most is arra törekszik, hogy hangsúlyozza, mennyire boldog, hogy túlélte, és most versenyezhet.
„Ha valamit megtanultam a cápatámadásomból, akkor az az, hogy értékeljem azt, amit kaptam. Azt hiszem, gyakran magától értetődőnek vesszük a testünket, és meg akarom mutatni az embereknek, hogy a fogyatékosságod nem határoz meg téged, csak egyszerűen a részed.” – mondja Caleb.
