Cathleen MacKenzie 17 évesen esett először teherbe, és azóta kilencszer szült.
A 29 éves Cathleen egy béranyákat foglalkoztató ügynökségnek dolgozik, és a kanadai New Brunswickben él gyermekeivel, Alexandrával (12), Gabriellel (10), Evannel (8) és Willow-val (5).
„Ébren feküdtem, a terhes hasamat simogattam, és a pánik kerülgetett. Amikor beleegyeztem, hogy béranya legyek, nem gondoltam volna, hogy a szülők meggondolják magukat, és én ottmaradok az ikreikkel” – mesélte a megrázó tapasztalatról.
„Amikor 17 éves voltam, 2008 januárjában, teherbe estem a barátomtól, Joshtól. Megdöbbentő volt, de tudtuk, hogy meg akarjuk tartani a babát, akit Alexandrának neveztünk el. 2010 áprilisában megszületett Gabriel, a következő januárban pedig férjhez mentem Joshhoz, és a családunk kiteljesedett” – mesélte Cathleen.
„Elmagyaráztam Joshnak, hogy ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy béranya legyek, és ő fokozatosan elfogadta ezt. Nem a pénzről volt szó, hiszen Kanadában a béranyának épp csak a költségeket térítik meg. Csak segíteni akartam másoknak.”
Cathleen 2010-ben egy béranyasággal foglalkozó fórumon ismerte meg Alice-t és James-t, a 30-as éveiben járó brit házaspárt, akik nagyon szerettek volna gyereket, de nem sikerült teherbe esniük.
„Gyakran beszéltünk Skype-on, és amikor abban az októberben Alice felkért, hogy vállaljam a béranyaságot, azonnal igent mondtam” – mesélte a nő. Mivel ekkor még nem volt 21 éves, a Kanadában érvényben lévő törtvények értelmében nem hordhatta ki a házaspár embrióját, csak az a megoldás jöhetett szóba, hogy James ivarsejtjével az ő egyik petesejtjét termékenyítik meg.
Megállapodtak, hogy Cathleen havi 130 fontot kap a házaspártól, ami éppen csak az extra élelmiszert és a kismama ruhákat fedezte, James-t pedig tesztelték szexuális úton terjedő betegségekre.
Cathleen akkor találkozott először személyesen a házaspárral, amikor a következő hónapban odarepültek, hogy sor kerüljön a mesterséges megtermékenyítésre. A helyzet egy kissé ugyan kínos volt, de amikor egy héttel később Cathleen terhességi tesztje pozitív lett, mindannyian nagyon izgatottak lettek. 2011 januárjában, a nyolcadik héten végzett ultrahangvizsgálaton kiderült, hogy Cathleen ikreket vár.
„Mivel mindössze 154 centi magas vagyok, aggódtam, hogy nehéz lesz kihordanom két babát. Az orvosok szelektív redukciót ajánlottak, de Alice és James biztosítottak róla, hogy mindkét babát szeretnék. Amikor a 12. hétben még mindig nem fizették ki a segélyt, amiben megállapodtunk, kicsit aggódni kezdtem. Aztán a 20. héten Alice megszakított minden kapcsolatot” – mondta a nő.
James májusban írt egy üzenetet, amiben elmagyarázta, hogy ő és Alice különválnak, de továbbra is szeretnék az ikreket. „Próbáltam nyugodt maradni, de ideges voltam, és nehezen tudtam elaludni. Aztán a 27. héten James írt egy üzenetet, hogy már nem akarják a babákat. Sokkot kaptam, Josh pedig dühöngött. Abban a reményben, hogy meggondolják magukat, azt mondtam, hogy örökbefogadó szülőket kell keresnem az ikreknek. James küldött egy egysoros üzenetet, amiben az állt: rendben van.”
„Josh és én azt fontolgattuk, hogy mi magunk tartjuk meg az ikreket, de mivel egy két hálószobás lakásban laktunk, két saját gyerekünkkel, erre nem volt lehetőségünk. Aztán egy barátunk azt mondta, ismer egy helyi házaspárt, akik szeretnének örökbe fogadni” – mesélte Cathleen.
Sophie és Vincent már minden szükséges ellenőrzésen átestek, de az előző próbálkozásuk az örökbefogadásra végül nem járt sikerrel. Cathleen kezdetben óvatos akart lenni, de aztán egyre inkább megnőtt a bizalma a pár iránt, ahogy elkezdték intézni a szükséges papírokat.
„Amikor 2011. június 28-án, mindössze 33 hét után vajúdni kezdtem, Sophie ott volt mellettem. Ahogy a karjában tartotta az újszülött Claire-t és Davidet, az teljesen más érzés volt, mint amikor az én gyerekeim megszülettek – az ikreket soha nem éreztem a magaménak. Aznap küldtem egy képet Alice-nek és James-nek, de nem válaszoltak.”
Az ikrek 5 hetet töltöttek a koraszülött osztályon, és Cathleen éjszakánként bement a kórházba, hogy megszoptassa őket. Sophie és Vincent felbéreltek egy magándetektívet, hogy megtalálják James-t, aki lemondott a szülői jogokról.
„Abban állapodtunk meg, hogy az örökbefogadó szülők az első évben havonta osztanak meg frissítéseket, utána pedig évente. Elérzékenyültem, de biztos voltam abban, hogy az ikreknek csodálatos életük lesz” – mondta Cathleen, akit még ez a negatív tapasztalat sem tántoríthatott el a béranyaságtól. „A sok stressz ellenére nem mondtam le arról, hogy újra béranya legyek. Azóta négyszer voltam béranya, és még két saját gyerekem született.”
„Josh és én 2013 januárjában szakítottunk, öt hónappal harmadik gyermekünk, Evan születése után. 2015 májusában találkoztam Scott-tal (49), és megszületett a lányunk, Willow, de 2019 áprilisában szakítottunk.
Jelenleg Daniellel (31) vagyok kapcsolatban, akit a középiskola óta ismerek. Nagyon boldog lennék, ha a gyerekek közül, akiknek báranyaként én adtam életet, bármelyik felkeresne a jövőben. De már annak is örülök, hogy szerető szülőkkel lehetnek.” – mondta Cathleen.
