Az Ázsia Expressz első évadáig nyúlik vissza a történet, amelyről most Ambrus Attila lefújta a port. A kalandműsor első győztes párjaként térhetett haza a Viszkis és Berki Krisztián, akik közös erővel meneteltek végig a kihívásokon. Mivel a műsor idei forgatásai már elkezdődtek, Ambrus Attilában újraéledtek az emlékek – meglepő őszinteséggel vallott egykori társáról.
2017-be utazunk vissza, méghozzá Vietnám, Laosz, Kambodzsa és Thaiföld zord vidékeire, ahol hét sztárpár csaphatott össze az akkor tízmilliós fődíjért. A célvonalban Kulcsár Edináék, illetve Ambrus Attila és Berki Krisztián alkotta páros mérhette össze az erejét. A trófeát végül az utóbbiak vihették haza. Bár egymásra voltak utalva, igazi csapatként játszottak, és végül győztek is, kiderült, Ambrus és Berki kapcsolata nem volt éppen felhőtlen.
„Az édesanyja nagyon megharagudott még azért, amit anno nyilatkoztam, de megmondom őszintén, igazat mondtam. Csak az igazság sok embernek fáj. Természetesen egy már nem élő emberről – maradjunk annyiban, hogy nem stílszerű – bármit is mondani. De én nagyon sokat tanultam Krisztiántól is, meg az egész Ázsia Expresszből. Sokkal jobb ember lettem, amikor hazajöttem. Egyrészt megismertem egy rakás kultúrát, másrészt megismertem, hogy mások hogyan élnek. Rálátást kaptam arra, hogy milyen nyomorban élnek emberek százmilliói” – nyilatkozta a Viszkis a Borsnak.
Ambrus Attila nem kertelt. Miközben kihangsúlyozta, továbbra is tiszteli Berki Krisztián emlékét, a véleményét ennek ellenére sem változtatja meg a köztük egykor felhalmozódott nézeteltérésekkel kapcsolatban. Kifejtette, anno abban állapodtak meg, hogy a nyereményt valamilyen formában megosztják a többi versenypárossal is – de erre sosem került sor. Ambrus Attilában pedig ez egy olyan szálka maradt, ami a mai napig szúr, mivel anyagi ügyek és be nem tartott megállapodások is társulnak hozzá.
A Viszkis ugyanakkor kiemelte, sokat tanult Krisztiántól, és a párosuk volt az egyik ok arra, hogy „sokkal jobb emberként” érkezett haza, mint ahogyan távozott. A másik ok a rideg valóság volt, amivel a keleti kontinensen szembesülniük kellett: „Vittem egy csomó hűtőmágnest, és oda akartam adni a családnak. Kiderült, hogy nemhogy hűtőjük nem volt, de még áramuk sem” – idézett fel egy történetet Ambrus, amikor meg szerette volna ajándékozni az egyik őket elszállásoló családot. Ennek kapcsán értette meg, hogy egy idegen ország valódi arcát csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha a népszerű turistautak helyett egy hátizsákkal és kiszolgáltatott helyzetben barangolunk át rajta.
Az interjú során Ambrus Attila önmagára is reflektált. Bevallotta, fiatalkorában a mohóság és a kapzsiság vezérelte, eszébe sem jutott, hogy értékelje azt, amije van.
„A pénz egy szükséges rossz. Amióta a föníciaiak feltalálták, azóta csak baj van vele: vagy túl sok van, vagy túl kevés” – fogalmazott a Borsnak. Azt is megjegyezte, a börtön számára óriási lecke volt az életről: ott találta meg azt a lelki egyensúlyt, amelyet addig a rablásaival és a külsőségekkel próbált kompenzálni.
