Bár nem szeret erről beszélni, a WMN alapító-főszerkesztője most mégis kivételt tett, és felidézte a számára egyik legérzékenyebb témát, a D betű jelentését a nevéből. Sokunkban felmerült már a kérdés, minek lehet a rövidítése, de őszintén, ezt sosem találtuk volna ki! Az 50 éves UNICEF-nagykövet író/újságíró a Ki vele! legutóbbi adásában rántotta le a leplet a titokról, és azt is elárulta, miért.
Az új évadjához érkezett beszélgetőműsorban épp az önbizalom, a testkép és a szóbeli bántalmazás volt a téma, ami arra sarkallta D. Tóth Krisztát, hogy megossza életének egyik legfelbolygatóbb emlékét, amely a nevében szereplő rejtélyes betűhöz kapcsolódik.
„Ez egy klasszikus kérdés, és egyébként ide, erre az asztalra kívánkozik. Nekem a gyerekkori becenevem az, hogy duci…” – vallotta az újságíró, akinek a szavaira felhördültek a műsor további meghívottjai.
Ekkor Kriszta odaszólt az egyik kamera mögött tevékenykedő, szintén szakmabeli öccsének, D. Tóth Andrásnak, hogy árulja el, miként van elmentve a telefonjában. A válasz azonnal érkezett: Duciként. Ez a közönséget is nagyon meglepte.
Ekkor D. Tóth Kriszta kifejtette, miért döntött úgy, hogy a gúnynevéből hivatalos vezetéknevet formál: „Amikor elkezdtem képernyőn szerepelni, akkor Tóth Krisztina írónő már bőven alkotott, és az akkori hírigazgató mondta, hogy kellene egy betű… És akkor én úgy döntöttem – úgyis hordom magammal ezt a duciságot -, hogy tudjátok mit? Akkor legyen ez hivatalos! Nekem ez egy ilyen gyógyulási folyamat volt” – magyarázta az írónő.
D. Tóth Kriszta azt még hozzátette: „Rendesen rátette bélyegét a testemhez való viszonyra, a súlyomhoz való viszonyra, mindenre”. És ezt csak az tudja igazán megérteni, aki valaha is hasonló cipőben járt…
D. Tóth Kriszta egyébként már egy évvel ezelőtt is mesélt arról, szintén a Ki vele! egyik epizódjában, hogy egy olyan családban nőtt fel, amelyben a „szeretetnyelv” az etetés volt, és mai napig az. A mostani, friss vallomását tekintve pedig, a tavaly ilyenkor tett nyilatkozata már új értelmet nyer.
„Úgy élem meg a saját testemet, hogy ambivalens érzéseim voltak mindig az elmúlt 49 évemben azzal, hogy most éppen hogy nézek ki. Hogy túl sok, túl kevés, satöbbi, ez egy ilyen öt kilót jelent oda-vissza. Amikor nagyon lefogytam és bezsebeltem ezeket, hogy de jól nézel ki, fogytál?, hú, de vékony vagy, de szép vagy, izé, akkor mindig irtózatosan szarul voltam” – vallotta akkor D. Tóth Kriszta.
Hozzátette: „Nem voltam egyensúlyban. A társadalom meg a környezetem akkor adott a legjobb visszajelzéseket a testemre”.
