Ha vett már részt esküvőn tudja, ez az a hely, ahol egy papírzsebkendő gyártó cég lazán leforgathatná a reklámfilmjét. Ott aztán könnyekből nincs hiány.
Az örömanyától, a keresztanyáig, a nagymamán, és az óvónénin keresztül mindenki sír, könnyezik, és szipog valahányszor csak ránéz az ifjú párra. A legsírosabb pillanat azért mindig akkor van, amikor az apa az oltárhoz vezeti a lányát, és átadja a vőlegénynek. Na itt aztán törnek a mécsesek! Asszony legyen a talpán, aki megállja sírás nélkül.
A férfiak azonban ritkán sírnak, mert, hát már kiskorukban megtanulták az ugyancsak síros édesanyjuktól, hogy egy férfinak nem illik sírni. (Miért is? – merül fel számtalanszor a kérdés bennem.) Ez az esküvő azonban sírás szempontjából kissé rendhagyó (vagy inkább könnyhagyó) volt. Itt ugyanis a vőlegény sírt.
Ki hallott már ilyet, hogy egy férfi sír?
Az illemkódex szerint természetesen tilos sírnia egy férfinak, na, de, ha az élete legszebb napján történik, ráadásul boldogságában, akkor természetesen megengedett. Ez a vőlegény, amint meglátta a feléje közeledő menyasszonyt, rögtön sírni kezdett. Aztán pár másodperc alatt annyira elragadták az érzelmei, hogy egyszerre sírt, és nevetett. Hát nem megható?
