Sokunknak az ebédszünet azt jelenti, hogy bekapunk valami könnyűt és egyszerűt, a maradék időt pedig önmagunkra és a relaxálásra használjuk. Richard Landers számára azonban ez a rituálé ismeretlen.
Miközben a kollégái a szünet alatt a szendvicsüket majszolják, addig Landers ragadja a szaxofonját, és New York utcáira vonulva hódol a szenvedélyének. A hangszeren való játszás hobbiként indult számára még gyerekkorában. Azonban a szaxofon iránti szeretete az évekkel nemhogy lankadt volna, hanem felerősödött. Ma már el sem tudná képzelni az életét nélküle, neki ez jelenti a pihenést és a kikapcsolódást a hétköznapok rutinjában.
„Kijövök mindig az ebédszüneteken, mert úgy érzem, szükségem van a játékra.” – vallotta Richard Landers. „Mindig is imádtam a zenét, és számos kapcsolatot létesítettem általa. A zenéléstől mindig jól érzem magam.” – tette hozzá a férfi, aki egy percet sem sajnál abból a rövid kis szünetből, melyet nem az iroda falai között vagy egy étterem teraszán tölthet el.
Azzal, hogy az utcán zenél, nemcsak magának okoz örömet, hanem a járókelőknek is. Nem a pénzadományok miatt csinálja, hisz jó állása van. Csupán a játék az, ami lázba hozza, és igazi feltöltődést eredményez a monoton, unalmas munka világában.
„A kisgyerekek csodálattal figyelnek. Képtelenek levenni a szemüket rólam, miközben a babakocsival arra sétálnak. Ez valami különleges és még ismeretlen dolog a számukra.” – nevetett Landers, akit a felnőttek is hasonlóképpen megbámulnak, hisz egy jólöltözött utcai zenész számukra sem mindennapos látvány!
Te is hódolnál ilymódon a szenvedélyednek?
