A most 40 éves kaliforniai származású Nancy 19 éves volt, amikor az exbarátja felgyújtotta, és ezzel örökre megváltoztatta az életét.
Nancy nem sokkal azelőtt ismerte meg a fiút, hogy betöltötte volna a 16-ot, de csak 17-18 éves kora körül kezdtek randizni. A kapcsolatuk eléggé viharos volt, többször is szakítottak, majd újból összejöttek, aztán végleg elváltak egymástól, és Nancy készen állt rá, hogy továbblépjen. De beleegyezett, hogy még egyszer, utoljára együtt vacsorázzanak.
Amikor hazaértek, még egyszer megölelték egymást, majd a fiú ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Találkozunk a túloldalon.” Nancy ugyan furcsának találta ezt a kifejezést, de nem sokat törődött vele, és lefeküdt aludni.
„A következő dolog, amire emlékszem, hogy lángok közt ébredtem, de először azt hittem, hogy csak álmodok” – emlékezett vissza. Az édesanyja látta a fiút elmenekülni, így tudták meg, hogy valóban ő volt a tettes.
Nancy testének 35%-a megégett, égési sérüléseket szenvedett az arcán, a nyakán, a karján, a mellkasán, a hasán és a kezén, és körülbelül két hétig kómában feküdt. Amikor végül magához tért, eszébe jutottak exbarátja korábbi szavai, és akkor értette meg, hogy a fiú megpróbálta megölni őt.
Kilenc hónapig ki sem mozdult otthonról, és folyton azon töprengett, vajon miért éppen vele történt meg mindez. Aztán úgy érezte, végre megkapta a választ, ami segített továbblépni.
„Emlékszem, hogy épp tévét néztem, és a hírolvasó azt mondta:’ Tudják, miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel? Mert képesek megbirkózni vele.’ Ez megragadt bennem” – mondta.
Amikor először mozdult ki otthonról, még kalapot és hosszú kabátot viselt, hogy elrejtse a hegeket, de ma már büszkén vállalja azokat.
„Az exem azt akarta, hogy nyomorúságos életem legyen, de a legjobb bosszú az, ha a lehető legjobb életet élem” – mondta Nancy, aki ma már bátran vesz részt fotózásokon, és internetes társkereső oldalakon is szerencsét próbált.
Nancy ma bizonyos értelemben úgy gondol a sebhelyeire, mint mások a tetoválásokra – az önkifejezés eszközeként, és teljes mértékben elfogadta önmagát.
„Ma már büszke vagyok a hegeimre. Ez az én történetem” – mondta. Ami pedig a jövőt illeti, arra vágyik, hogy rátaláljon a szerelemre, és esetleg családot alapítson.
