Vannak történetek, amelyek nem egyszerűen szórakoztatnak, hanem teljesen magukba szippantanak. Gabriel García Márquez világhírű regénye, a Száz év magány pontosan ilyen: generációk óta az egyik legnagyobb irodalmi klasszikusnak számít, sokáig pedig úgy tartották, hogy egyszerűen lehetetlen hitelesen képernyőre vinni. Sőt, maga az író sem hitt a megfilmesítésben, és nemet mondott minden ezzel kapcsolatos ajánlatra. A Netflix azonban bebizonyította, hogy a Buendía család története igenis filmre vihető, méghozzá az eredeti nyelvén.
A streamingóriás augusztus 5-én tette elérhetővé a sorozat második felvonását, amely lezárja a Buendía család több generáción átívelő történetét. A produkció az év egyik legjobban várt premierjei közé tartozik, hiszen az első részt a kritikusok és a nézők is egyaránt méltatták látványvilága, hangulata és az alapműhöz való hűsége miatt. A nagy fináléra azonban még várni kell egy keveset – egészen pontosan augusztus 26-ig.
Mielőtt újra elmerülnél Macondo varázslatos világában, összegyűjtöttünk néhány érdekességet a sorozatról és a kulisszák mögött zajló munkáról, amelyeket még a legnagyobb rajongók közül sem biztos, hogy mindenki ismer.
1. Nem egyetlen Macondót építettek fel – összesen négy különböző változata készült el
A legtöbben azt gondolják, hogy a forgatáshoz felépítettek egy hatalmas díszletvárost, valójában azonban Macondóból négy különböző verzió készült. Erre azért volt szükség, mert a történet közel száz évet ölel fel, a település pedig ezalatt folyamatosan változik: a kezdeti, szinte paradicsomi faluból fokozatosan nyüzsgő város, majd lassan pusztuló település lesz. A díszletek minden korszakhoz külön igazodtak, így a nézők szinte észrevétlenül érzékelik az idő múlását.
2. A Buendía-ház valódi gyümölcsfákkal és kerttel épült meg
A család ikonikus otthona nem csupán filmes díszlet. A készítők valódi fákat, növényeket és veteményest telepítettek az udvarra, a házban pedig működő alkimista műhelyt, kézzel készített bútorokat és korhű használati tárgyakat helyeztek el. Még az utcák nevei is García Márquez családjának emlékei előtt tisztelegnek: például a Papalelo utca az író nagyapjának becenevét őrzi.
3. A második évad teljesen más hangulatú, mint az első
A készítők szerint sokan azt hitték, hogy a folytatás elkészítése könnyebb lesz, valójában azonban ennek éppen az ellenkezője történt. A második felvonás már egy új generáció története: megjelenik a vasút, az elektromosság, a mozi és az amerikai banántársaság is, amelyek alapjaiban változtatják meg Macondót. Emiatt a sorozat hangulata is jóval sötétebbé és történelmibbé válik.
4. A narrátor hangját eredetileg egyáltalán nem akarták használni
Az alkotók eleinte úgy tervezték, hogy teljesen elhagyják a regény narrátorát, mert filmes eszközökkel szerették volna elmesélni a történetet. A forgatókönyv írása közben azonban rájöttek, hogy García Márquez sajátos stílusa nélkül elveszne a regény lelke. Végül visszahozták a narrációt, de csak nagyon visszafogottan, hogy ne magyarázza túl az eseményeket.
5. A finálé szinte egy önálló film lesz
A második évad ugyan augusztus 5-én vált elérhetővé, de a történet legutolsó fejezete különleges formában érkezik. A grandiózus befejező epizód közel kétórás játékidőt kapott, és több kolumbiai városban mozis vetítéseket is szerveznek hozzá, mintha egy egész estés film premierje lenne.
6. A készítők tudatosan kerülték a „varázslatos” látványtrükköket
Bár a Száz év magány a mágikus realizmus legismertebb műve, az alkotók nem akarták, hogy a természetfeletti jelenetek uralják a képernyőt. Inkább azt az érzést próbálták visszaadni, amely a regényben is működik: a csodák a szereplők számára a mindennapok természetes részei. Emiatt a különleges eseményeket sokszor visszafogottan, szinte hétköznapi módon ábrázolták.
7. Több mint 10 ezer embert néztek meg, mire összeállt a szereplőgárda
A Száz év magány szereplőinek kiválasztása önmagában is óriási vállalkozás volt. A castingcsapat 11 kolumbiai várost és 32 kisebb települést járt végig, miközben több mint 10 ezer jelentkezőt vizsgáltak meg. Nemcsak ismert színészeket kerestek: nyílt felhívást is közzétettek, így olyanok is esélyt kaptak, akik korábban egyáltalán nem szerepeltek filmben vagy sorozatban.
A készítők célja az volt, hogy a Buendía család tagjai valóban kolumbiai arcok legyenek, és hitelesen tükrözzék azt a kulturális közeget, amelyből Gabriel García Márquez története megszületett. A végeredmény egy szinte teljes egészében kolumbiai szereplőgárda lett, amelyben tapasztalt színészek és teljesen új tehetségek egyaránt helyet kaptak.
