Egy indiai szent ember, azaz sadhu állítása szerint 1940 óta nem eszik és nem is iszik és ezt orvosi vizsgálatok is megerősítették, hiszen kétszer is alávetették a férfit.
Prahlad Jani 1929-ben született, már nagyon korán, mindössze hétévesen döntött úgy, hogy a meditáció és a spiritualitás útjára lép. Ekkor hagyta el otthonát is és a dzsungelbe költözött ki. Később, mikor tizenegy éves lett, egy számára meghatározó vallási élményben volt része, amely meghatározta egész életét, azaz Amba istennő követője lett.
Ekkor döntötte el, hogy többé nem vesz magához sem vizet, sem pedig ételt. Ezen elhatározása abból született, hogy úgy gondolta: az istennő folyékony táplálékot biztosít számára, amely a szájpadlásán keresztül érkezik a szervezetébe, az orvosok pedig fel is figyeltek ott egy nyílást.
1970 óta még inkább visszafogott életvitelt folytat, szinte teljesen visszavonult, egy őserdő barlangjában éli mindennapjait, korán reggel kel és a nap nagy részét meditálással tölti. A férfi egyértelműen felkeltette az orvostudomány figyelmét is, ezért egy Sudhir Shah nevű neurológus kétszer is kivizsgálta az indiait.
2003-ban egy lepecsételt szobába „zárták” a férfit, 10 napot töltött ott és 100 ml vizet adtak, hogy a száját kiöblíthesse, de a kiköpött mennyiséget szigorúan ellenőrizték, hogy egy cseppet se nyelhessen le. Bebizonyosodott, hogy 10 napig valóban egy korty vizet sem ivott. Nem volt sem széklete sem vizelete, húgyhólyagjában azonban volt folyadék, de az nem távozott.
2010-ben 15 napig volt „fogvatartott” egy szobában, sokkal szigorúbb vizsgálatokat végeztek rajta, kamerákkal állandó megfigyelés alatt tartották, csak a szokásos napfürdőjére engedték ki. Továbbra is normálisak voltak a leletei, az orvosok szerint jobb állapotban volt, mint a nála fiatalabbak. Végül nem sikerült kideríteni, hogy hogyan képes a teste ilyen extrém körülményekhez alkalmazkodni, ezért további vizsgálatokat terveznek.
