Micheal Richardson, a néhai színésznő, Natasha Richardson és Liam Neeson színész fia, egy ritka és érzelmes interjúban beszélt arról a fájdalomról, amelyet édesanyja korai halála után, 13 éves korában átélt.
A 25 éves színész egy interjúban így fogalmazott: „Nagyszerű anya volt, nagyszerű. Szívesen elbeszélgetnék vele felnőttként, a filmiparról, a zenéről. Igazi anyja fia voltam, és kétségkívül ő volt a legjobb barátom. Mindez pedig még jobban megnehezítette a veszteséget.”
„A dolgok egyszerűen értelmüket vesztik. Nem számít, hogy hiszel a sorsban, vagy sem.”
Natasha 2009-ben, 45 éves korában halt meg, egy epidurális haematoma miatt, két nappal azután, hogy egy síbalesetben beütötte a fejét a kanadai Quebecben.
„Az egész olyan hirtelen történt. Amikor valami ehhez hasonló váratlan dolog, egy ilyen furcsa baleset történik, a fejedben a dolgok egyszerűen értelmüket vesztik. Nem számít, hogy hiszel a sorsban, vagy sem.” – mondta a néhai színésznő fia.
A fiatal színész és édesapja bizonyos mértékig feltárják ezt a valós tragédiát, és annak hatását kettőjük kapcsolatára, a Made in Italy című filmben, ami egy férfi (Robert) és elidegenedett fia (Jack) kapcsolatáról szól, akik Toszkánába utaznak, hogy eladják a házat, amit Robert elhunyt felesége hagyott rájuk. Egy apa és egy fiú története, akiknek szembe kell nézniük egy feleség, illetve egy anya elvesztésével.
Lemondott az apja nevéről, és felvette az anyja nevét, hogy ezzel tisztelegjen előtte
Michael anyai ágon a híres Redgrave család leszármazottja. Úgy döntött, hogy lemond édesapja nevéről, és felveszi édesanyja nevét, hogy ezzel egy életen át tisztelegjen előtte. Michael anyai nagyanyja a híres Vanessa Redgrave.
A Weekend Magazine-nak adott interjúban tavaly augusztusban Michael így magyarázta a döntését: „Ezt a nevet anyám és a nagynéném, Joely, tiszteletére vettem fel, ez a legjobb módja annak, hogy az édesanyámat a közelemben tartsam.”
Michael elismerte, hogy édesanyja elvesztése, különösen ilyen fiatalon, rányomta a bélyegét az életére, és sokáig megpróbálta elterelni a figyelmét a gyászról. Azt is hozzátette, hogy bár sok idő telt el azóta, gyakran még most is hirtelen, fojtogató fájdalmat érez.
„Néha az a legegyszerűbb, ha a szőnyeg alá seperjük a fájdalmat. Az apám is ezt tette.”
Azt is elárulta, hogy édesanyja halálának tragédiája olyan téma volt, amiről a család egyszerűen nem tudott beszélni.
„Nagyon könnyű kerülni a fájdalmat. Olyan fájdalmas elveszíteni egy közeli embert, hogy néha az a legegyszerűbb, ha a szőnyeg alá seperjük a fájdalmat. Az apám is ezt tette. Még mindig próbálom megszokni a fájdalmat. Az egyetlen hasznos dolog, amit megtanultam, hogy meg kell őrizned a szeretett személyt a gondolataidban, és minden lehetséges módon tisztelegned kell előtte.”
Ugyanebben az interjúban Liam Neeson is beszélt a filmről, amelyben a fiával játszott: „Voltak olyan érzelmes jelenetek a filmben, amellyel kapcsolatban mindketten azt éreztük, hogy nem kell intellektualizálnunk, úgymond megtapasztaltuk őket.”
„Nem mondom, hogy terápia jellege volt, az túl egyszerű és hippi lenne. De azt gondolom, hogy egy ponton segíthet, ha ajtót nyitunk bizonyos beszélgetések előtt. Legalábbis ezt remélem.” – tette hozzá a színész.
