A 24 éves St. Louis-i Matthew Schlafly élete tele volt küzdelemmel, miután 2 éves korában cerebrális parézist diagnosztizáltak nála, de elképesztő kitartással sikerült legyőznie az akadályokat, és ma már személyi edzőként próbál segíteni másoknak.
A cerebrális parézis, vagy agyi eredetű bénulás az egyik leggyakoribb mozgászavart okozó központi idegrendszeri rendellenesség. Matthew esetében ennek a betegségnek az egyik altípusát, a spasztikus diplegiát diagnosztizálták 2 éves korában, ami leginkább a lábakat érinti.
Matthew azt mondja, szülei közül az édesanyja fogadta nehezebben a hírt, kézsebész édesapja nyugodtabb maradt, de mindkét szülő egyaránt támogatta őt, és mindent megtettek annak érdekében, hogy minél normálisabb élete lehessen.
A kisfiú rendszeresen járt fizioterápiára, és a terapeutája azt ajánlotta a családnak, hogy keressék fel a Minnesota állambeli St. Paulban található Gillette Gyermekkórházat. Bár ez több mint 800 kilométeres utat jelentett, úgy érezték, hogy megér egy próbát, és végül meg is kapták a szükséges segítséget.
Matthew 7 éves volt, amikor 2005-ben átesett az első műtétjén. „A műtét megszüntette a görcsöket, viszont egyben azt is eredményezte, hogy egyáltalán nem éreztem a lábamat” – emlékezett vissza a férfi. „Ez azt jelentette, hogy újra meg kellett tanulnom járni.”
A műtétet követő néhány hétben Matthew-nak a kórházban kellett maradnia, és a 8. születésnapját is ott ünnepelte. 2007-ben a fiúnak újabb műtétekre volt szüksége, mivel a lábai nem voltak egyenesek. Az orvosok 10 apró bemetszést végeztek a csípőjén, a lábszárain és a lábfején, hogy fizikailag kiegyenesítsék a csontokat, majd lemezekkel, csavarokkal és kapcsokkal erősítették meg azokat.
Ez ugyanakkor további nehézségekhez vezetett, mivel a sok fém miatt Matthew mindig beindította a fémdetektorokat a reptereken. De nemcsak fizikai nehézségekkel kellett szembenéznie. Az osztálytársai folyton kérdésekkel ostromolták: arra voltak kíváncsiak, miért nem tud szaladni, miért jár fém botokkal, és miért van időként kerekesszékben.
Ráadásul nem volt olyan önálló, mint a többi gyerek, mindig másoktól függött, és ha csapatokat kellett alkotni, mindig őt választották be utolsóként.
Matthew nagyon is tisztában volt vele, hogy más, mint a többi gyerek, és ez rettenetesen zavarta. „Tudtam, hogy más vagyok, és feszélyezett a tudat, hogy nem vagyok olyan, mint mindenki más” – mondta.
2012-ben esett át az utolsó műtéten. Mivel a bal lábának belső izma erősebb volt, mint a külső, a lábfeje elkezdett befelé fordulni. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a bal lábán megnyúlt a sípcsontja, és ezt korrigálták a műtéttel. „Ha nem lett volna ez a műtét, gyakran elbotlottam volna a saját lábamban” – magyarázta.
Bár a cerebrális parézisre nincs igazi gyógymód, a műtétekkel sikerült elérni, hogy korrigálják testének legalább 90%-át, és Matthew ma a lehető legteljesebb életet éli. 9 éves korától foglalkozott súlyemeléssel, és ma már okleveles személyi edző, aki másoknak is segít leküzdeni az előttük álló akadályokat.
A súlyemelés és önmagában véve a testedzés mindig is fontos volt a számára, és végül ebben találta meg igazán önmagát. Több területen is kipróbálta magát, dolgozott IT-sként, egy gyorsétteremnél, sőt, az építőiparban is, de sehol nem érezte úgy, hogy igazán odatartozna. Amikor azonban belép egy edzőterembe, mindig jól érzi magát.
„Mindig jobban éreztem magamat, ha edzettem” – magyarázta, hozzátéve, hogy a súlyemelésnek a fizikai aspektuson túl érzelmi és mentális vonzata is van.
Bár a cerebrális parézis mindig is az élete része lesz, úgy érzi, sikeresnek mondhatja magát, hiszen leküzdött minden akadályt, hogy eljuthasson oda, ahol most tart, és erre rendkívül büszke. Matthew mindenkinek azt tanácsolja, aki bármilyen fizikai, vagy mentális kihívással szembesül, hogy legyen kitartó, és haladjon lépésről lépésre.
„Ha arra gondolsz, hogy milyen nagyszerű dolgok történhetnek veled, meg kell dolgoznod érte, hogy eljuss oda. Ugyanakkor mindig emlékezz rá, milyen keményen dolgoztál azért, hogy elérd, amit akarsz” – mondta.
