Életének szépkorába lépve, a 86 éves Koncz Gábor hálás szívvel beszélt az életéről. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes színészt a TV2 kereste meg saját otthonában. A művészúr elárulta, az éveit bearanyozó megannyi emlékezetes pillanatért mind megérte élni, és bár nem színésznek készült, most már boldogan él együtt ezzel a döntésével – és a gyönyörű feleségével, akivel nyolc éve házasok.
Katát, a harmadik nejét, a Lehel-piacon ismerte meg, amikor még mézeskalácsot árult. A színésznek megtetszett a szőke hajú, nála jóval fiatalabb nő, és beszélgetésbe elegyedett vele. Vásárolt is tőle a portékából.
„Legközelebb, mikor mentem, akkor már egy szívet adott, de ingyen. Aztán elhívtam vacsorázni… tehát magyarul összejöttünk” – fogalmazott Koncz Gábor. A színművész hozzátette: „A feleségem nélkül, nem is tudom, hogy lennék-e még egyáltalán, mert mindent ő csinál, ő segít”.
Kata a legnagyobb támasza neki a jelenlegi életében. Bár aligha volt nyilvános az információ, hogy ők ketten házasok – Koncz Gábor sosem szeretett beszélni a sajtónak a magánéletéről –, annyit most elárult: nem volt titok, csak épp „nem beszéltünk róla. Nem volt nagy esküvő, két vadászcimborám volt a tanú” – osztotta meg a színész.
Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Koncz Gáborból színművész válik. Édesapja ugyanis papnak vagy orvosnak szánta, őt viszont az építészet érdekelte. A gyönyörű fekete bútorokkal berendezett házát is ő tervezte. Pályaválasztásáról most így nyilatkozott: „sajnos színész lettem… most már jól van” – Koncz Gábor teljes megbékéléssel ejtette ki ezeket a szavakat.
1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. 350 filmben és számtalan színházi szerepben láthatták a nézők. Az egykor kaszkadőr nélkül dolgozó színész kora ellenére is aktív tagja a társulatnak. Bár gerincműtétje volt, és a csípőprotézise miatt is elég nehézkesen mozog, mégis játszik, amig csak teheti.
„Először csak azt hallod, amikor a főiskoláról kijössz, hogy színész, utána, pár hónap múlva azt hallod, hogy ez a Koncz. Utána megismernek: a művészúr, és ez olyan jó érzés” – vallotta Koncz Gábor.
Az idős színművész bátran kijelentette: „Gyönyörű életem volt. (…) Ilyenkor azt mondják, az ember elfelejt dolgokat. Nem igaz. Ami neked fontos, arra kristálytisztán emlékszel” – utalva itt azokra a számára értékes emlékekre, amelyek a szüleihez is fűzik.
Koncz Gábor úgy érzi, a szülei meghatározó szerepet játszottak abban, akivé vált. És bár elhunytak, havi rendszerességgel meglátogatja őket a temetőben.
„Én nem kérdezem tőlük, hogy veletek mi történt, mert – most azt hiszed, hogy nem vagyok normális, pedig normális vagyok –, mert ővelük semmi nem történt, fekszenek, és nem tudják elmondani, ami engem érdekelne” – fogalmazott könnyes szemmel Koncz Gábor.
Semmit sem bánt meg abból, amit és ahogy csinált az életében. Méltósággal megöregedni és nyomot hagyni magunk után – számára ez a legfontosabb.
„Örülök, hogy még itt vagyok és tanúskodhatok a napról, hogy ragyog. Egyszóval örülök, hogy itt lehettem, bár az én koromban örülök, ha bárhol lehetek” – zárta a beszélgetést a színész.
