Május 26-án ünnepelte 78. születésnapját Gálvölgyi János. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész ezalkalomból adott interjút, amelyben a humor és az önirónia a melankóliával keveredik. Merthogy lélekben érezheti örök húszévesnek magát az ember, de mégiscsak az életkor mutatja, hogy előbb-utóbb mindenki megöregszik…
„Furcsa ez a születésnap, merthogy ilyenkor illik ünnepelni, koccintani, jókívánságokat fogadni. Csak hát akkor lenne valóban igazi ünnep, ha nem az idő múlását jelezné, hanem a 78 után jövőre jönne a 77, tíz év múlva a 67 és így tovább. Sokszor Szilágyi János gondolata jut eszembe, aki egyszer azt mondta: hetvenéves koráig él az ember, utána meg csak van” – idézte Gálvölgyi Jánost a Blikk, aki szépkora ellenére is örök szerelmese marad a világot jelentő deszkáknak.
„Hálás lehetek a sorsnak, hogy közel a nyolcvanhoz is színészként gondolhatok magamra, s talán a közönség is ezt gondolja rólam. Addig játszom, ameddig ezt érzem. Nem szeretném megélni azt a pillanatot, amikor a színpadon állva a nézőtérről felkiabál valaki: mit keres még mindig ott ez a vén trotty? Nagy büszkeségemre még játszom Pintér Béla társulatában, fellépek a Rózsavölgyi Szalonban, de már nincs se kedvem, se erőm teleírni a naptáramat új és még újabb szerepekkel. Én nem vagyok olyan, mint a zseniális Bodrogi Gyula, akit 92 évesen is ovációval fogad a publikum. És olyan sem, mint az általam igazi példaképnek tartott Páger Antal, aki 86 esztendősen is eljátszott bármit” – vélekedett Gálvölgyi.
A színművész bár aktívan játszik színházi szerepekben, azért már érzi az idő súlyát. Imád élni, és szerencsére jó egészségnek örvend, de az elmúlás gondolata csak ott motoszkál a háttérben.
„Egyébként is már óvatos vagyok a jövőtervezéssel. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de gyerekkorom óta elszomorít és kétségbe ejt ez a halál nevű valami, amikor olyan, de olyan jó élni. Aztán persze, voltak bőven olyan időszakok, amikor ez egyáltalán nem foglalkoztatott. De ebben a korban már tudomásul kell venni, hogy az ember menne és menne még előre, aztán egyszer csak besétál egy olyan utcába, amelynek a végén ott magasodik áthatolhatatlanul egy téglafal, jelezve: hahó, ember, ez az út vége!” – fogalmazott Gálvölgyi János.
A legendás magyar színész hat évtizedes karrierje során számos sikert aratott. Gálvölgyi a számára legkedvesebb pillanatokról is nosztalgiázott.
„Talán sok mindenre büszke lehetek, mindenekelőtt a közönség szeretetére. De az is jó érzés volt, amikor a világhírű angol színésznek, Benny Hillnek kiküldték a műsoraimról készült DVD-t, és ő egészen meglepő választ adott. Tudniillik levelet írt nekem, és ebben az üzenetben Mesteremnek szólított. Bevallom, ez a Benny Hilltől kapott levél otthon kint van a falamon. Valóban örök emlék” – árulta el a színművész.
