Egy hónappal Dolly Parton halála után ismét az ő hangja töltötte meg a nashville-i Ryman Auditoriumot. A szeptember 16-i Americana Honors & Awards gálán levetítettek egy korábban rögzített videóüzenetet, amelyben a countryzene legendája személyesen köszönte meg életműdíját.
Dolly Parton augusztus 25-én, 80 éves korában halt meg rövid ideig tartó rákbetegség után. A 2026-os Americana Honors & Awards rendezvényen posztumusz kapta meg az Americana Music Association életműdíját.
A felvétel azért vált különösen megrendítővé, mert Parton még életében mondta el rajta, mit jelent számára ez az elismerés.
„Szia, itt Dolly. Megtiszteltetés számomra, hogy az Americana Music Associationtól életműdíjat kapok” – mondta az énekesnő a felvételen.
Dolly Parton gyerekkorához vezetett vissza az Americana zene
Az énekesnő videóüzenetében felidézte, hogy az Americana és a roots zene világa számára nem valami később felfedezett műfaj volt, hanem egészen gyermekkoráig nyúlt vissza.
„Úgy értem, a roots zene, vagy amit manapság Americana-zenének neveznek, az az, amit gyerekkoromban a Smoky-hegységben játszottam.”
Parton arról is beszélt, hogy ez a zenei közeg később újra fontos szerepet kapott a pályáján.
„Ugyanez a zene vonzott vissza 1997-ben Kelet-Tennessee-be, hogy megírjam és felvegyem a Hungry Again című albumomat. És ez a projekt valóban megnyitotta az utat egy sor bluegrass és akusztikus album előtt, amelyek oly sok szempontból megváltoztatták a karrierem irányát.”
Az Americana Music Association elismerése így egy olyan korszakhoz kapcsolódott, amelyet Parton saját pályájának egyik fontos fordulópontjaként tartott számon.
„Mindig szeretni foglak titeket”
A videó végén Parton arról beszélt, hogy az ezekhez az albumokhoz kapcsolódó dalokat később új közönség is felfedezte.
„Most új rajongók fedezték fel ezeket az albumokat, új Americana zenei közösségek fogadták be őket, és visszatekintve mindezekre, karrierem ezen korszakát egyfajta zenei reneszánsznak tekintem.”
Ezután megköszönte a díjat.
„Szeretnék köszönetet mondani az AMA minden tagjának, hogy ezzel a díjjal tüntettek ki. Ez valóban nagy megtiszteltetés, és tudjátok, hogy mindig szeretni foglak titeket.”
Emmylou Harris idézte fel Dolly Parton pályáját
A videóüzenet előtt Emmylou Harris, Parton barátja és pályatársa beszélt az énekesnő örökségéről.
Felidézte azt az időszakot, amikor Parton karrierje az 1960-as évek végén új szakaszba lépett.
„1967-ben Dolly nagy álma remekül indult, amikor megkapta az állást Porter Wagoner kísérőénekesnőjeként.”
Harris szerint viszont Parton már akkor sem arra készült, hogy valaki más mögött maradjon.
„Duettjeik nagy sikert arattak a műsorban és a slágerlistákon egyaránt, de Dolly nem volt senki kísérője.”
„Többet akart, és többet is megérdemelt, ezért elhatározta, hogy megszerez, mindig, mindig a saját feltételei szerint.”
„Nem volt olyan, amit Dolly ne tudott volna megcsinálni”
Emmylou Harris külön kitért Parton dalszerzői tehetségére, színpadi jelenlétére és filmes karrierjére is.
„És mindannyian tudjuk, mi történt, amikor Dolly valamit a szemébe vett. Ő volt az egyik legnagyobb dalszerzőnk minden időkben, de a színpadon is ugyanolyan ragyogóan tündökölt.”
„Felvillanyozta a TV-képernyőt, majd a mozivásznat is.”
Harris azt is felidézte, milyen könnyedén tudott Parton egyszerre meghatni és megnevettetni egy közönséget.
„Lenyűgözően gyönyörű, tiszta hegyi hangja könnyeket csalt a szemünkbe, majd jól célzott, néha testre szóló poénjaival hasfájásig nevettette meg a közönséget. Nem volt olyan, amit Dolly ne tudott volna megcsinálni – és így meg is tette.”
A zenén túl is maradandót hagyott maga után
A megemlékezésben Parton zeneiparon kívüli munkája is helyet kapott.
Harris felidézte az Imagination Library programot, amelyen keresztül gyerekek milliói kaptak könyveket, valamint a Dollywood vidámparkot is, amely szorosan kapcsolódott Parton kelet-tennessee-i gyökereihez.
Beszédében idézte Parton egyik legismertebb mondását is: „Ha nem tetszik az út, amin jársz, kezdj el egy másikat építeni.”
Majd arról beszélt, hogy Parton saját életével mutatta meg másoknak, mit jelent valóban a saját útjukat járni.
„Nem azzal, hogy odaadta nekik az általa készített térképet, hanem azzal, hogy arra bátorította őket, rajzolják meg a sajátjukat.”
Harris végül ezekkel a szavakkal búcsúzott barátjától: „Tehát bármelyik úton is jársz, hiszem, hogy Dolly ma este és mindig velünk tart mindannyiunkkal.”
„Strasszokat szór az út mentén, és arra emlékeztet minket, miközben haladunk, hogy keressük a módját annak, hogyan álmodhassunk többet, tanulhassunk többet, törődhessünk többet, és többet adhassunk magunknak és egymásnak.”
