A bíróság kiskorú veszélyeztetése miatt egy év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Molnár Gusztávot, és két évre eltiltotta 18 év alatti gyermek nevelésétől. A döntés után a színész hosszú bejegyzésben reagált a közösségi oldalán, amelyben beszélt a felelősségről, a józanságról, az apaságról és arról, hogy látja ma a saját múltját.
A színész nem tagadta a történteket, és azt írta, nem magyarázkodni akar. Bejegyzése elején így fogalmazott:
„A múlt lezárult, a valóság megmaradt… Tegnap a bíróság pontot tett egy olyan történet végére, amely valójában nem ma, hanem közel hat évvel ezelőtt, az életem legsötétebb krízisidőszakában íródott. Az ítélet megszületett: egy év szabadságvesztés, két évre felfüggesztve. Én most szeretnék megállni egy pillanatra. Nem magyarázkodni akarok és nem is vádolni senkit. Elég volt a vádakból az elmúlt fél évtizedben. Inkább szeretnék felülről, a ma élő felnőtt ember felelősségével ránézni arra, ami történt, ami történik és ami ezután következik vagy következhet.”
Molnár Gusztáv szerint 2020 és 2021 között, aktív alkoholizmusa legsúlyosabb időszakában elbukott emberként és apaként is. Elismerte, hogy a 2021 augusztusában történt eset, amikor a kisfiával szemben erőszakosan viselkedett, vállalhatatlan volt.
„Az a bizonyos 2021. augusztusi este, a kocsiban elcsattant pofon egy olyan kontrollvesztett állapot végterméke volt, amire nincs és nem is keresek kifogást. A viselkedésemmel, a szétesettségemmel, a felnőttek mérgező háborújának parttalan káoszával fizikailag és érzelmileg is veszélyeztettem a kisfiam fejlődését. Ezért a pofonért, a fiamtól és a nyilvánosság előtt is, már évekkel ezelőtt bocsánatot kértem. Nem azért, mert a törvény kötelezett rá, hanem azért, mert a lelkiismeretem diktálta. Ezt a felelősséget ma is egyenes háttal hordozom, és viselem a következményeit, mert sosem múlik el nyomtalanul.”
A színész azt írta, nem akart vitatkozni a szakértőkkel vagy védekezni, mert a bocsánatkérését komolyan gondolta. Úgy fogalmazott, számára a tárgyaláson az volt a legfontosabb, hogy a fia megkapja azt, amit ő soha nem kapott meg a saját apjától: a fájdalma elismerését és a bocsánatkérést.
„Mert ebben a történetben a legnagyobb vesztes a fiam. Ugyanakkor, ha a tegnapi ítélet mögé nézünk, olyan etikai és morális kérdések merülnek fel bennem, amelyek messze túlmutatnak az én személyes sorsomon, és egy sokkal mélyebb, rendszerszintű problémára világítanak rá. Hogyan lehetséges az, hogy a mai magyar jog- és intézményrendszer időkapszulában működik?”
Molnár Gusztáv szerint ugyanakkor a bíróság egy olyan ember felett ítélkezett, aki már nem létezik. Bejegyzésében felidézte a komlói, 265 napos zárt terápiát is, amelyet fordulópontként írt le az életében.
„Én azt hittem, áldozat vagyok, és ott szembesültem vele, hogy felnőttem. Az pedig azzal jár, hogy felelősségét kell vállalnom. Szembenéztem a bűneimmel, a hozott sebekkel. Mégis, a tegnapi tárgyalóteremben azt kellett tapasztalnom, hogy a rendszer képtelen lekövetni az emberi változás és a felépülés tényét. Amikor egy igazságügyi szakértő vagy a hatóság a múlt papírjaiból dolgozva, sztereotípiák alapján mond ítéletet a jelenedről, miközben veled mint ma élő, tiszta emberrel soha nem találkozott, az nem igazságszolgáltatás, hanem megbélyegzés. A bíró tegnap azt mondta: az ítélet majd segít józannak maradnom. A józanságomat nem a bürokrácia tartja meg, hanem a hitem, a belső fegyelmem és a családom. Hogy gyűlésre járok, hogy minden nap dolgozom magamon.”
A színész arról is írt, hogy jelenlegi élete már egészen más alapokon áll. Feleségét, Dorinát, valamint tízhetes kislányukat, Lilit nevezte a valóságának.
„Mert a jelenem szilárd és tiszta. Van egy csodálatos feleségem, Dorina, aki a legnehezebb időkben is mellettem állt, és van egy 10 hetes kislányom, Lili. Ők a valóságom. És itt érkezünk el a legfájdalmasabb morális kérdéshez: kit büntet valójában ez az ítélet 2026-ban? Nem egy múltbeli elkövetőt szerintem. Hanem közvetlenül veszélyezteti egy ma élő, tiszta család megélhetését, és büntet egy 10 hetes csecsemőt és egy édesanyát, akik semmiről sem tehetnek.”
Bejegyzésében Molnár Gusztáv kitért arra is, hogy szerinte sok apa él hasonló tehetetlenségben Magyarországon. Úgy látja, a múltbeli hibákat sok esetben olyan fegyverként fordítják ellenük, amely akkor is elválaszthatja őket a gyermekeiktől, ha közben felépültek és új életet kezdtek.
„Apák ezrei élnek ma Magyarországon ebben a csendes tehetetlenségben, ahol a múltbeli hibáikat örökös és elévülhetetlen fegyverként fordítják ellenük, teljesen elvágva őket a gyermekeiktől, még akkor is, ha bizonyítottan felépültek, és új életet kezdtek. A tegnapi ítélet, úgy érzem, nem foglalkozik az ellennevelés létezésével. A tegnapi ítélet azt mondja nekem, hogy nem hiszünk a változásban. A tegnapi ítélet legitimizálja a másik fél bántalmazásait.”
A színész több kérdést is feltett a posztjában. Arra kereste a választ, hogy az ítélet nem veszélyezteti-e tízhetes lánya biztonságát, a bosszú tekinthető-e veszélyeztető magatartásnak a gyermekekkel szemben, illetve milyen hatással lehet a fiára az, ha évekkel később olyan kommenteket lát, amelyekben az apja halálát kívánják.
„Majdnem meghaltam és mindent elvesztettem. Most azt nézem, hogy mit akar nekem ezzel tanítani az élet: a harag és a bosszú sohasem lehet igaz. Bizonyítani azt kell, ami bizonytalan. Hibáztam és elismertem. Utcára kerültem, és mindent elbuktam. Vajon elég bűnhődés ez? A fiam felé a kapum, ahogy a komlói levelemben is megírtam, örökre nyitva áll. Ő most egy olyan történetben él, amit nem én írok. De az idő a legnagyobb rendező. Kamaszodik, fel fog nőni, kérdezni fog, és a saját szemével fogja látni a valóságot. És amikor eljön az idő, itt fog találni engem: egy józan, stabil, sikeres és szerető édesapát, aki nem a múltja, hanem a jelene által lett az, aki.”
A bejegyzés végén Molnár Gusztáv azt írta, az ítélet nincs hatással arra, ahogyan ma az életéhez és a józanságához viszonyul. Köszönetet mondott feleségének, és azt is megfogalmazta, hogy a függőségéhez vezető út ma már a felépülésének része.
„Ha szeretek valakit, akkor felelős vagyok érte, és akkor el kell fogadnom életem minden miértjét és hogyanját. Nekem ez az élet jutott. Én döntök, hogy átok vagy áldás. Most már hálás vagyok a függőségemért. Én döntöm el, hogy kinek hiszek! Elhiszem, hogy aki rosszat tett, az sosem változik, vagy elhiszem, hogy van ereje a józanságnak! Senki sem lehet ugyanaz, aki volt, ha egyszer megismeri önmagát. Köszönöm Dorinának a megingathatatlan hátteret! A legnagyobb ajándékom, hogy ma boldogan kelhetek fel, mert 392 napja van választásom!”
A posztban ugyanakkor azt a levelet is megosztotta, amit a fiának írt még 2023 májusában a komlói rehabilitációs központból, éppen anyák napja alkalmából. A levélben a színész többek között hangsúlyozza, mennyire hálás volt feleségének azért, hogy biztonságos és szerető hátteret biztosít a fiuknak, ugyanakkor azt is kiemelte, hogy szeretne őszintén beszélni a fiával mindenről.
„Most azért vagyok boldog, mert talán lesz arra lehetőségem egyszer, hogy elmeséljem neked ezt a mesét, és talán te is segíthetsz benne, hogy sokkal szebb legyen. Tudod egy olyan mese, aminek az elején sok rossz dolog történik, de a vége az, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”.
Szeretném, ha őszinte tudnál velem lenni, és cserébe én is mindig igazat fogok mondani neked. Ígérni nem fogok semmit, de hiszem azt, hogy most itt a Csodák völgyében végre tényleg lehetőségem van megérteni azt, hogy miért kellett a dolgoknak úgy történnie, ahogy történtek” – írta akkor a színész.
