A nyolcvanéves Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja az egész életét a színháznak szentelte. Molnár Piroska most visszatekintett a több mint hatévtizedes pályafutására – nem bánja, hogy a színészi karriert választotta, de bevallotta, másképp alakult volna az élete, ha a magánéletben is kiteljesedhetett volna.
Molnár Piroska több generációnak igazi példaképe. Jeles szakmai kitüntetései, legendás filmjei, prózai és zenei szerepeinek a sokszínűsége számtalan művészléleknek jelent inspirációt. Az évek azonban elteltek felette, és az öregedéssel együtt már az elmúlás gondolata is ott motoszkál a Jászai Mari- és Kossuth-díjas színésznőben. Molnár Piroskának ugyanakkor több veszteséggel is szembe kellett néznie, amelyek súlya a testi fájdalommal most még nehezebbé válik.
„Az öregedéssel együtt jár az, hogy az embert megérinti az elmúlás. Hogy félek-e tőle? Hát félek, persze, miért ne félnék! Az egyetlen dolog az, hogy ami az embert aggasztja, hogy ne legyek mások terhére” – fogalmazott Molnár Piroska.
A művésznő jelenleg is aktív, nyolc darabban is játszik, de kizárólag olyan szerepeket vállal, amelyek minimális mozgást igényelnek. Molnár Piroska ugyanis ma már csak bottal tud járni. „Sajnos az ízületeim már nagyon-nagyon tönkre vannak menve, főleg a két térdem” – osztotta meg a színésznő, akinek júniusban lesz egy térdműtétje, amely talán enyhíteni fog a fizikai fájdalmain.
Ami a lelki sebeit illeti, azokra a gyógyír számára a színház. Molnár Piroska a színpadon lelt vigaszra a fia elvesztésében és a magánélete kudarcaiban is.
„Jó lett volna, ha összejön a magánélet is. Vagy legalábbis szebbre sikerül. De hát így jött ki a lépés. Valamit valamiért. A pályám viszont mindent visszaadott, amit beleöltem. Mindent az ég világon. A magánélet meg hát… Lehet sajnálkozni, de azért az sem volt olyan szörnyű” – vélekedett a színművésznő, akit a Bors idézett.
