Az édesanya annak idején elmondta újszülött kislányának, mennyire szereti őt, és azt gondolta, hogy ez lesz az utolsó pillanat, amit a lányával tölthet. Ez a jóslat azonban tévesnek bizonyult, és évekkel később végre megismerhették egymást.
A mosta hetvenes éveiben járó Christine „Chris” Shirley mindössze 17 éves volt az 1960-as években, amikor teherbe esett, és egy leányanyákat befogadó otthonba került, hogy ott adjon életet a kislányának. A középiskolai barátjától esett teherbe, aki nem volt hajlandó feleségül venni őt.
Mivel senkitől nem kapott támogatást, a fiatal édesanya kénytelen volt örökbe adni a lányát, és a szíve is majd megszakadt, amikor a szülés után még azt sem engedték neki, hogy a karjába vegye az újszülöttet.
Alacsony önértékelés
A nő lánya, Teresa Stinson, idő közben felnőtt, és évtizedeken át nyomozott a családja után, mindig is tudni akarta, miért mondott le róla a biológiai anyja. Mivel örökbe adták, mindig is azt érezte, hogy valami nincs rendben vele.
„Már kisgyerekként annyira magamévá tettem ezt a gondolkodást, és nagyon rossz volt az önértékelésem, mindig azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó” – magyarázta.
Fogalma sem volt róla, hogy az édesanyja is keresi őt. Az Ohio államban érvényben lévő törvények akadályt jelentettek a számukra, mert nem férhettek hozzá az örökbefogadási nyilvántartáshoz.
Egy csodálatos felfedezés
2013-ban azonban új törvényjavaslat lépett életbe, amely lehetővé tette az örökbe fogadottak számára, hogy hozzáférjenek születési anyakönyvi kivonatukhoz. A törvénytervezet hivatalosan 2015-ben lépett érvénybe.
Amikor Stinson, aki akkor 47 éves volt, végre megnézhette az eredeti születési anyakönyvi kivonatát, sírva fakadt. Ezután sikerült megtalálnia biológiai anyja telefonszámát, és készen állt arra, hogy felhívja, és életében először meghallja a hangját.
Amikor az édesanyja felvette a telefont, Stinson elmagyarázta, ki is ő. Az akkor 66 éves Shirley alig akart hinni a fülének.
„Viccelsz velem? Lehet, hogy a lányom az! Lehet, hogy a lányom! Istenem, ezt nem hiszem el. Ez az én lányom” – kiabálta hitetlenkedve.
Mindketten sírni kezdtek, és Stinson megtudta, hogy az édesanyja soha nem akart lemondani róla.
Ezután úgy döntöttek, személyesen is találkoznak, és amint megpillantották egymást, azonnal összeölelkeztek, és nem is akarták elengedni a másikat.
„Istenem, tényleg valóságos vagy!” – kiáltott fel izgalmában Stinson.
De nemcsak a vérük köti őket egymáshoz, mint kiderült, több közös vonásuk is van. Például mindketten szeretnek kertészkedni, és ugyanazokat az ételeket szeretik. Ezenkívül szinte azonnal egymásra hangolódtak: „Olyan volt, mintha soha nem is ment volna el” – fogalmazta meg Shirley.
Most már örökre részei lesznek egymás életének
Shirley felidézte a pillanatokat, amikor utoljára látta újszülött kislányát, és azt mondta: „Amikor utoljára láttam, egy üvegablakon át néztem, és láttam a kis ujjait és a feje egy részét.”
Néhány pillanattal azután, hogy találkozott biológiai lányával, megkérdezte, megfoghatja-e a kezét. Ez az apró gesztus mintha csak azt mondta volna: soha többé nem engedem el a kezedet.