Könnyedén válhatunk a szokásaink rabjává. De ha ez már kihat a személyes jólétünkre, az egészségünkre és a családi életünk minőségére, ideje, hogy fontolóra vegyük a problémát.
A függőség komoly gondot jelent, és akár életveszélyes rombolást is végezhet egy ember életében. És ha ehhez még az életközépi válság is társul, nem szégyen, sőt javasolt szakember segítségét kérni – erről vallott őszintén Simon Kornél a TV2 Mokka című műsorában.
A színész élete legnehezebb időszakán van túl. Alkoholproblémáját sokáig véka alá rejtette, de öt évvel ezelőtt mert szembenézni vele, és ma már büszkén felvállalja a múltját, a hibáját, de a sikerét is. Most pedig inspirálni szeretne másokat, hogy van a függőségből kiút, van élet a válság után, csak küzdeni kell.
„Komoly probléma volt. A részegség. Úgy éreztem, a személyes poklomba jutottam, és muszáj segítséget kérnem. Öt éve volt, és azóta is egy folyamatos küzdelem” – fogalmazott a színész, keményen tartva magát a fogadalmához, hogy tiszta marad.
Akkor döbbent rá, hogy az esti iszogatás már túlment a határon, amikor a szerethetőség és a szeretetlenség csapdájába esett, amikor szeretetet adni és kapni sem volt hajlandó.
Most, hogy sikerült túljutni ezen a válságon, így folytatta: „Mintát szeretnék adni, és azt szeretném üzenni minden sorstársamnak, aki hasonló élethelyzetben van és felismerte, hogy ez egy probléma, hogy haladéktalanul kérjen segítséget”.
Mint minden függőnek, Simon Kornélnak is kellett egy kapaszkodó, ami a felszínen tartotta őt a folyamat során. „Nagy ugrás volt, hogy 40 éves álmomat valósítottam meg” – fogalmazott.
„7 éves korom óta zenélek, klarinétozni kezdtem, aztán gitár, kis billentyű. (…) és 7 éves koromban jött először a gondolat, hogy szeretnék egy együttest, akkor még a klarinét kapcsán képzeltem ezt el, egy komolyzenei dolgot. Aztán 48 éves koromban azt gondoltam, hogy akármi is lesz, jobb úgy elköszönni az élettől, hogy ezt megcsináltam és van, és gyakorlatilag alapítottam egy együttest Simon Kornél és a bugris címmel” – fejtette ki a színész.
Hozzátette, az alkoholizmusa szorosan összefüggött nála az életközépi válsággal. Ő ezt úgy élte meg, hogy miközben minden a helyén volt, mindene megvolt – család, gyerekek, karrier, mégsem találta magát a világban, mintha elveszítette volna az életörömét, a célt, mintha minden eddigi tevékenysége, amit örömet adott, már elveszítette volna a jelentőségét. És persze benne volt a félelem, hogy odalesz az egész élete, a családja.
„A függőség az egyetlen betegség, amiből kigyógyulva az ember, a saját legjobb variációját kapja vissza” – szűrte le a tanulságot Simon Kornél, saját tapasztalataira alapozva.
