Egy nő, aki tinédzserként fogadalmat tett, hogy megtalálja a gyermekét, akiről születésekor kénytelen volt lemondani, végre lehetőséget kapott, hogy beváltsa az ígéretét. Mint kiderült, a lánya soha nem volt távol tőle.
Candy Wagner sikeres nő, és mostani életét látva, bárki azt gondolhatná, hogy könnyű dolga volt. Kitűnő tanuló volt – második az osztályában, amikor végzett – egyetemre ment, majd gyógytornászként kezdett dolgozni. Később férjhez ment és örökbe fogadott egy gyereket.
Minden tekintetben sikeres és szép élete volt, mégis minden áprilisban újra erőt vett rajta a szívfájdalom, abban az időszakban, amikor elérkezett egy szomorú évforduló – a nap, amikor kénytelen volt lemondani a gyermekéről.
A fájdalmas múlt
Candy Wagner ma már nyugdíjas, és boldogan él a családjával; évekkel ezelőtt azonban még megsemmisülve feküdt egy kórházi ágyon, és kénytelen volt végignézni, ahogy elveszik tőle a gyermekét. Mindez 1967-ben történt.
Minden akkor kezdődött, amikor Candy körülbelül 14 éves volt. Az édesapja nemrég hagyta el a családot, és az édesanyja annyira összetört, hogy nem volt képes szülőként mellette állni.
Wagner a gimnáziumban kezdett randevúzni az egyik végzős fiúval, őrületesen beleszeretett, igazi támaszának, „kősziklának” tartotta őt.
Csakhogy véletlenül teherbe esett, és amikor a terhessége kezdett nyilvánvalóvá válni, az anyja elvitte őt az Üdvhadsereg egyedülálló anyák számára fenntartott otthonába. Az itt született babákat azonnal örökbe adták, az anyáknak nem volt beleszólásuk a döntésbe. De Wagner nem törődött bele ebbe olyan könnyen.
„Általában nagyon hosszú ideig zuhanyoztam, és mivel közben folyt a víz, hangosan beszélhettem a babához, és ígéreteket tehettem neki, megígértem, hogy megtalálom” – mondta az ABC Newsnak.
Candy 1967. április 17-én adott életet a kislányának. Amikor azonban közölte, hogy látni szeretné őt, az ápolónők ellenezték az ötletet. Ő azonban nem törődött bele, és miután kiborult, végül sikerült meggyőznie az egyik ápolónőt.
Az ápolónő elvitte őt az újszülött osztályra, és amikor Wagner megpillantotta a kislányát, elsírta magát. Könyörgött, hogy a karjába vehesse, de az ápolónő egyértelműen kijelentette, hogy ez nem jó ötlet.
Wagner észrevett egy vörös foltot a csecsemő arcán, és, mivel nem tudta, hogy az idővel begyógyul, az emlékezetébe véste, hogy olyan lányt kell majd keresnie, akinek ilyen heg van az arcán.
Mintha mi sem történt volna
Két héttel a történtek után Wagner visszament az iskolába, és mindenki azt várta tőle, hogy visszatérjen a normális kerékvágásba. 1970-ben végezte el az iskolát, és hatalmas elszántsággal kezdte el felépíteni az életét.
Soha nem felejtette el a lányát, de csak 1996-ban szedte össze a bátorságát, hogy keresni kezdje őt.
De mivel több, mint két évtized telt el azóta, hogy elvették tőle a lányát, nehéz volt elindulni ezen az úton. Folyton zsákutcákba jutott, és sehogy sem tudott zöldágra vergődni a New York-i örökbefogadási rendszerrel. Már majdnem feladta, de aztán találkozott Pam Slatonnal.
Az megható találkozás
Pam Slatonnak is fel kellett kutatnia egy családtagját, így tökéletesen megértette Wagner vágyát, még úgy is, hogy az ő története végül negatív tapasztalattal zárult. Slaton ezután annak szentelte a karrierhét, hogy örökbefogadott gyerekeknek segített megtalálni a biológiai hozzátartozóikat, és nagyon népszerű lett a hírességek körében.
24 órán belül megtalálta Wagner lányát, és kiderült, hogy a lány ugyanabban a közösségben élt, mint az anyja, New York államban. Gyakorlatilag szomszédok voltak.
Amikor Wagner és lánya, Barbara Jo Gowan végre újra találkozott, az édesanya „abszolút szürreálisként” írta le a pillanatot, és az első szavai a lányához a következők voltak: „Gyönyörű vagy.” A lánya pedig azt mondta neki: „Köszönöm, hogy megtaláltál.” Megölelték egymást, és mindketten rengeteg sírtak.
Wagner már nem szégyelli magát a történtek miatt, mert már tudja, hogy a lánya szerető, gondoskodó családban nőtt fel, most pedig végre bepótolhatják az elveszett időt.
