Többszörös veszekedés és dráma után, a Házasság első látásra idei évadában Zsolt és Rebeka úgy döntött, már nincs mit kezdenie egymással. A házaspár a legjobb kilátásokkal indult neki a kísérletnek, és még egy közös dalon is dolgoztak. Aztán ahogy kezdték megismerni egymást, valami elsiklott közöttük. Mintha a legrosszabbat hozták volna ki a másikból. A legutóbbi közös terápia azonban úgy tűnik, áttörést hozott…
A sminkes-énekesnő állandóan a férje ridegségére panaszkodott. Zsolt, ezzel szemben a feleségét nevezte egocentrikusnak, és korábban azt is bevallotta, szerinte Rebeka „egy királylány, kinek nem a herceg kell, hanem egy udvari szolgáló”.
Idillinek és harmonikusnak indult a kapcsolatuk, de egy idő után már sehogy sem talált a szó, állandóan félreértették egymást. Zsoltnak elege lett abból, hogy a világnak Rebeka körül kell forognia, és bármilyen szívességet is tesz, a nejének ez sosem elég, még többet akar. Az énekesnő ezzel egyáltalán nem ért egyet, sőt, nem talál magyarázatot férje ellenséges viselkedésére. Mivel nem jutnak egyről a kettőre, inkább „hagyják a francba az egészet” – javasolta Zsolt.
A szerdai közös zenélésük is kudarcba fulladt. A grafikus jó ötletnek tartotta, hogy mégis egy kicsit engedjék el magukat, de Rebeka erre is rosszul reagált. „Képmutatónak éreztem ma ezt a zenélgetésünket, engem nyomaszt az a helyzet, amiben vagyunk. Én ezt nem tudom így… Én ezt a ’Süss fel napot’ elengedném. Nálam éppen nem süt veled a nap” – intézte szavait a férjéhez.
Zsoltban azonnal felment a pumpa. „Rebeka, ne csináld már a feszültséget megint, a k*rva életbe! Eddig tök jól elvoltunk… (…) Nem lehet húsz percet úgy eltölteni, hogy ne legyen valami nyűglődés vagy valamivel baj. Akkor nem énekelünk” – vágott vissza a férj csalódottan.
Később a kameráknak hozzátette: „Egy szünet jót tenne kettőnknek, mondjuk életünk végéig (…) Rohadtul a türelmem végén járok egyébként, ami nem nagyon fordult elő az életemben, de amikor előfordult, azok nagyon traumatikus események következtében fordultak elő. Most a lelki válság talán nem szerepel a képletben, mivel érzelmi kötődésem abszolút nincs, nagyon sokat tett érte, hogy ne legyen”.
Dühében Rebeka elhagyta a lakást, aztán mikor visszatért, próbálta helyrehozni a dolgot. „Figyi, én sem azért vagyok ebben a kísérletben, és szerintem te sem, hogy egyel több sebbel távozz, mint amennyivel érkeztél. Egyetértünk?” – intézte a kérdést a férjéhez, amit ezúttal ő értett félre és fogott rövidre.
„Vegyél vissza a hangnemből!” – szólt rá a feleségére Zsolt. Rebeka azt állítja, ő nem akarta megbántani a férfit, de annyira úgy érzi, hogy egy aknamezőn kell lépkednie mellette, és ez kimeríti őt.
A vitájuk odáig fajult, hogy Zsolt kiköltözött a lakásból. Rebeka pedig a terápián zokogva omlott össze, mert egyedül érzi magát, és csalódott. Bevallotta, azért is fáj ez neki ennyire, mert valami elindult benne a férje iránt, aki ellenben magára hagyta őt a bajban. Továbbá szeretné, ha valamilyen módon mégis tudnák rendezni a dolgaikat Zsolttal. A férj, végighallgatva Rebeka őszinte vallomását, szintén elérzékenyült és sírva fakadt. Azt állította, Rebeka érző lénye hatotta őt meg ennyire, amelyet túl rég óta látott utoljára a kapcsolatukban.
