A 2026-os Pride záróeseményén mutatta be új dalát a Pavilon. Az Engedd kifejezetten az eseményre készült, és ironikus, provokatív, személyes hangon beszél az elfogadásról, az előítéletekről és az önazonosságról. A megjelenést klip is kíséri.
A Pavilon, vagyis a borsodi faluból érkezett Irlanda Áron (KUVIK) és Irlanda Kristóf (KALLER) formációja eddig sem riadt vissza attól, hogy társadalmi kérdésekhez nyúljon. Az Engedd megszületését egy váratlan felkérés indította el. Egy Pontoon-koncert után keresték meg őket a Pride szervezői, hogy fellépnének-e a rendezvény zárásán. A válasz azonnali igen volt – és rögtön megszületett az ötlet is, hogy az alkalomra egy teljesen új dalt írjanak.
„Már akkor eldöntöttük, hogy akarunk egy, magára az eseményre írt dalt. Másnap megírtam a szöveget, és mentünk is a stúdióba” – meséli Kristóf. Áron szerint természetes volt, hogy szeretnének valami különlegessel készülni: „Szerettünk volna kedveskedni a Pride-nak egy külön nekik írt dallal, ha már kaptunk tőlük egy ilyen szuper lehetőséget.”
A dal egyik központi gondolata, hogy „csak rám tartozik az, kit szeretek”, és ezt nem finomkodva fogalmazza meg. Az Engedd szándékosan kiforgatja a gyűlöletkeltő érveket, és abszurditásukra iróniával mutat rá.
„A homofóbok érveléstechnikái teremtik meg leginkább az abszurditást. Rasszizmus, xenofóbia, homofóbia… az összesnek eget verő ostobaság az alapja. Ilyen csőcselékre főzni csak iróniával, csipet szarkazmussal ildomos” – fogalmaz Kristóf. A provokatív hangvétel ugyanakkor tudatos ellenpontot kap a refrénben, amely jóval szeretettelibb és közösségibb megszólalás. Ahogy Áron fogalmaz: „Muszáj volt egy kis feloldás a zenébe, azért mégse lehetünk végig pimaszok.”
Bár a dal először a Pride több tízezres közönsége előtt hangzott el, a zenekarban volt némi bizonytalanság az első percekben: nem tudták, hogyan fogadják majd a dalt. „Egészen a szám közepéig nem tudtuk, hogy utálni vagy imádni fogják. Túl pofátlan – vagy pont emiatt lesz jó? Kicsit orosz rulett volt, de maximálisan jól sült el, és hál’ Istennek az embereknek van még humorérzéke” – idézi fel Áron.
Kristóf szerint egy ilyen témáról megszólalni mindig felelősséggel jár, ugyanakkor éppen ez ad értelmet az alkotásnak: a zene képes olyan mondatokat hozzátenni a társadalmi párbeszédhez, amelyek túlmutatnak a napi politikán. „Azt a narratívát erősíti, miszerint a jog és a politika soha semmilyen körülmények között sem szabadna, hogy gyomorszájon térdelje az ember magánéletét.”
Az Engedd elsősorban az elfogadásról szól: arról, hogy senkinek nincs joga beleszólni abba, kit szeret a másik ember, és hogy a különbözőség nem fenyegetés, hanem az élet természetes része. A zenekar azt reméli, hogy azok is megérzik ezt az üzenetet, akik elsőre talán csak a provokációt hallják ki a dalból.
És hogy mit szeretnének, hogy azok is magukkal vigyenek, akik most találkoznak először a Pavilonnal? „Bullying helyett bulit.” A dal és a klip az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.
