Egyre több ember él 80, 90, sőt akár 100 évig, ám a hosszabb élet önmagában még nem feltétlenül jelent több egészségben, biztonságban és önállóságban eltöltött évet. Október 1-jén, az idősek világnapján ezért már nemcsak az a kérdés, hogyan gondoskodunk az idősebb generációkról, hanem az is, hogyan kell átalakítanunk az egészségügyet, a munka világát, a lakókörnyezetünket és a mindennapi szolgáltatásokat ahhoz, hogy valóban jól lehessen megöregedni.
Hosszú életre vágyunk, de ritkábban gondolunk bele abba, milyen lesz az életünk 70-, 80- vagy 90 évesen. Tudunk-e majd önállóan közlekedni? Lesznek-e körülöttünk emberek? Megengedhetjük-e magunknak, amire szükségünk van? Kapunk-e megfelelő egészségügyi és szociális ellátást? Egy olyan világban, ahol már egy számla befizetéséhez, időpontfoglaláshoz vagy ügyintézéshez is egyre gyakrabban okostelefon kell, tudunk-e majd lépést tartani a technológiával?
Az idősek világnapjának 2026-os témája éppen ezekre a kérdésekre irányítja rá a figyelmet. Az ENSZ az idei év mottójául „A hosszú élet korszaka: a rendszerek újragondolása a hosszabb életért” gondolatot választotta.
Nem véletlenül: hiszen jelenleg olyan demográfiai átalakulás zajlik, amely előbb-utóbb szinte minden család életét érinteni fogja.
2050-re már 2,1 milliárd 60 év feletti ember élhet a világon
A hosszabb élet az emberiség egyik legnagyobb eredménye. Jobb egészségügyi ellátás, életkörülmények és szociális védelem mellett ma jóval többen érnek meg magas életkort, mint néhány évtizeddel korábban.
A számok önmagukért beszélnek. Az ENSZ adatai szerint 1995-ben körülbelül 541 millió 60 éves vagy annál idősebb ember élt a világon. 2025-re a számuk több mint kétszeresére, 1,2 milliárdra emelkedett, 2050-re pedig várhatóan eléri a 2,1 milliárdot.
A változás ezzel azonban még nem ér véget. Az ENSZ előrejelzése szerint 2080-ra a legalább 65 éves emberek száma már meghaladhatja a 18 év alattiakét.
A hosszabb élet tehát fokozatosan átformálja a társadalmakat. Nem elegendő több kórházi ágyban vagy idősotthonban gondolkodni: a változás érinti a munkaerőpiacot, a nyugdíjrendszereket, a lakhatást, a közlekedést, a várostervezést, a szociális ellátást és az oktatást is.
Tovább élünk – de vajon egészségesebben is?
A WHO október 1-jén közzétett közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a várható élettartam növekedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanilyen ütemben nő az egészségben eltöltött életévek száma is.
A délkelet-ázsiai régióban például a 60 éves és annál idősebb emberek népességen belüli aránya az előrejelzések szerint a 2024-es 11,3 százalékról 2050-re 20,9 százalékra nőhet. Ugyanebben a régióban ugyanakkor egy 60 éves ember esetében átlagosan 4,6 év a különbség az élettartam és az egészségben eltöltött életévek között. Egyszerűbben fogalmazva: az adatok alapján az időskori életévek egy részét az emberek már krónikus betegséggel vagy rossz egészségi állapotban töltik. Ez az úgynevezett „healthspan-lifespan gap”.
Ez az adat ugyan egy meghatározott régióra vonatkozik, a mögötte álló probléma azonban jóval általánosabb: nemcsak az számít, hány évvel hosszabbodik meg az életünk, hanem az is, milyen állapotban töltjük ezeket az éveket.
A WHO ezért az egészséges idősödést nem egyszerűen egészségügyi kérdésként kezeli. Az egészségügy mellett szükség van megfelelő szociális védelemre, lakhatásra, idősbarát környezetre, hosszú távú gondozásra és olyan szolgáltatásokra, amelyek lehetővé teszik az önállóság minél hosszabb megőrzését.
A magány az időskor egyik legnagyobb, mégis láthatatlan problémája
Az egészség mellett létezik egy másik tényező is, amelyet jóval nehezebb észrevenni: a magány.
A WHO szerint a társadalmi elszigeteltség és a magány az idősebb korosztály mentális egészségének fontos kockázati tényezője. Becsléseik szerint körülbelül minden negyedik idős ember társadalmilag elszigetelt.
A digitális világ újabb akadályt állíthat az idősek elé
Van egy ennél újabb probléma is, amely húsz-harminc évvel ezelőtt még alig létezett: a digitális kirekesztődés.
Bankolunk, időpontot foglalunk, számlát fizetünk, jegyet vásárolunk és hivatalos ügyeket intézünk az interneten. Ami egy fiatalabb ember számára néhány érintés a telefon kijelzőjén, az egy idős ember számára komoly akadállyá válhat.
Az alkalmazások és digitális szolgáltatások sok nyugdíjas számára nem egyszerűbbé, hanem éppen nehezebbé teszik a hétköznapokat. A rosszabb látás vagy hallás, az apró betűk, a jelszavak, kódok és folyamatosan változó felületek egyaránt problémát okozhatnak.
A probléma ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az időseket automatikusan technológiailag ügyetlennek kellene tekinteni. A ma hetvenes éveikben járók jelentős része már munkája során is használt számítógépet, és rengeteg idős ember magabiztosan használ okostelefont vagy laptopot. Az igények és képességek tehát ebben a korosztályban is rendkívül különbözőek.
Az idősödő társadalomhoz a munka világának is alkalmazkodnia kell
Ha tovább élünk, a munkáról és a nyugdíjról alkotott képünket is át kell alakítanunk.
Az ENSZ 2026-os üzenete szerint a hosszabb élet miatt az egészségügyi rendszerek mellett a munkaerőpiacot, a szociális védelmet, az oktatást és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeit is újra kell gondolni.
Az idősödés ugyanis nem egyik napról a másikra tesz valakit inaktívvá. A 60 vagy 65 éves kor önmagában keveset mond el arról, mire képes valaki: vannak, akik ebben az életkorban tovább dolgoznak, vállalkozást vezetnek, családtagokról gondoskodnak, önkénteskednek vagy új ismereteket sajátítanak el, míg mások már jelentős segítségre szorulnak.
Éppen ezért az idősek világnapjának egyik fontos üzenete az is, hogy az idős emberekre ne pusztán ellátásra szoruló csoportként tekintsünk.
Magyarországon is egyre nagyobb kérdés, hogyan töltjük az időskori éveinket
A népesség öregedése Magyarországon is egyértelműen látszik. A KSH 2026-os adatai szerint az ország öregedési indexe már 147,8 százalék, ami azt jelenti, hogy 100 14 éves vagy annál fiatalabb gyermekre csaknem 148 legalább 65 éves ember jut. Másként fogalmazva: Magyarországon közel másfélszer annyi 65 éves vagy idősebb ember él, mint 14 éves vagy fiatalabb gyermek.
Ráadásul hazánkban is komoly kérdés, hogy hány évet tölthetünk jó egészségben.
2024-ben a születéskor várható élettartam 5,2 évvel maradt el az uniós átlagtól, 65 éves korban pedig 3,3 év volt a különbség. Egy 65 éves magyar férfi még átlagosan 14,7, egy ugyanilyen korú nő 18,6 életévre számíthatott. Kedvezőbb ugyanakkor a kép az egészségesen várható élettartamnál: ezen a téren az elmúlt években Magyarország fokozatosan közeledett az uniós átlaghoz. 2023-ban a születéskor egészségesen várható élettartam a férfiaknál már csak 0,3 évvel maradt el az EU átlagától, a nőknél pedig 1,3 évvel meg is haladta azt.
Tudni kell jól megöregedni
A WHO az egészséges idősödést úgy határozza meg, mint annak a funkcionális képességnek a kialakítását és fenntartását, amely lehetővé teszi a jóllétet idősebb korban. Ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy valakinek milyen a fizikai vagy mentális egészsége, hanem az is, milyen környezetben él, milyen szolgáltatásokhoz fér hozzá, meg tudja-e őrizni az önállóságát, és képes-e továbbra is azzal foglalkozni, ami fontos számára.
Ezért az idősödésre való felkészülés valójában nem 65 éves korban kezdődik.
A WHO 2021 és 2030 közötti egészséges idősödési programja négy nagy területre helyezi a hangsúlyt: az életkorral kapcsolatos előítéletek visszaszorítására, az idősbarát közösségek kialakítására, a személyre szabott és összehangolt egészségügyi ellátásra, valamint arra, hogy azok is hozzáférjenek a hosszú távú gondozáshoz, akiknek valóban szükségük van rá.
A hosszabb élet ugyanis csak akkor válik valódi nyereséggé, ha a plusz éveket nem magányban, kiszolgáltatottságban és rossz egészségi állapotban kell eltölteni, hanem szerető környezetben, és lehetőség szerint aktívan.
