Sok párkapcsolatban ismerős helyzet, amikor a férfi hosszú időre eltűnik a fürdőszobában, miközben odakint várnak a házimunkák, a gyerekek és a megoldásra váró feladatok. Olivia Howell amerikai válási tanácsadó szerint a jelenség mögött olykor nemcsak testi szükséglet, hanem a családi kötelezettségektől való elvonulás is állhat. Provokatív írása heves vitát indított, mert sokan úgy érzik, a szerző igazságtalanul általánosít a férfiakkal kapcsolatban.
Vajon miért tart egyes férfiaknak fél óráig vagy még tovább egy egyszerű WC-látogatás? A kérdés régóta visszatérő vicc a párkapcsolatokban, ám Olivia Howell amerikai szerző és válási tanácsadó szerint érdemes komolyabban is megvizsgálni, mi történik ilyenkor a család többi tagjával.
Howell szeptember 18-án a The Happenstance című hírlevelében publikálta a We Need to Talk About Weaponized Pooping című írását, amelyben a hosszú fürdőszobai tartózkodást a háztartási feladatok egyenlőtlen megosztásával hozta összefüggésbe.
A szerző a jelenséget a weaponized pooping kifejezéssel illette, amelyet magyarul nagyjából a WC-zés kibúvóként való felhasználásának nevezhetnénk.
Howell szerint a fürdőszoba azért különleges hely az otthonban, mert az oda belépő ember magától értetődően elvárhatja, hogy egy ideig senki se zavarja. Ez teljesen természetes igény, csakhogy a szerző tapasztalatai szerint egyes családokban ez a zavartalanság nem mindenkinek jár egyformán.
„Becsukja maga mögött az ajtót, és azonnal magánszeméllyé válik”
Olivia Howell egy szemléletes hasonlattal írta le, hogyan változhat meg egy férfi szerepe abban a pillanatban, amikor belép a fürdőszobába.
„A férj aktív családtagként lép be a házba, becsukja maga mögött az ajtót, és azonnal magánszeméllyé válik” – fogalmazott.
A szerző szerint az otthon többi részében a családtagok többnyire megszólíthatják egymást, segítséget kérhetnek, vagy megoszthatják a sürgős feladatokat. Egy bezárt fürdőszobaajtó viszont olyan határ, amelyet rendszerint mindenki tiszteletben tart.
Közben a gyerekeket továbbra is fel kell öltöztetni, a reggelit el kell készíteni, a kutyát meg kell sétáltatni, és a háztartás működtetése sem állhat le.
Howell úgy látja, ebből akkor keletkezik probléma, ha az egyik fél rendszeresen hosszabb, zavartalan pihenőidőhöz jut, míg a másiknak még a legegyszerűbb személyes szükségletei közben is a családra kell figyelnie.
Az író saját gyerekkori emlékét is felidézte. Édesapja gyakran hosszasan olvasott a WC-n, miközben ő már indulásra készen várta, hogy iskolába mehessen. Később, házassága alatt hasonló helyzeteket tapasztalt, különösen a rohanós hétköznap reggeleken.
Szerinte a fürdőszoba egyik sajátossága, hogy a benne töltött időt szinte lehetetlen kívülről megítélni.
„Ez a fürdőszoba mint otthoni menedék zsenialitása: szinte korlátlanul hihető tagadási lehetőséget kínál” – írta.
A szerző ezzel nem azt állítja, hogy a WC-használat önmagában kifogás volna, hanem azt, hogy egy jogos testi szükséglet köré olykor jóval hosszabb, zavartalan magánidő épülhet.
Az okostelefonok még hosszabbá tehetik a fürdőszobai szüneteket
Howell szerint a helyzetet az okostelefonok elterjedése is megváltoztatta. Míg korábban valaki újságot vagy könyvet vitt magával a mosdóba, ma már egy telefon is elegendő ahhoz, hogy hosszú időre lekösse a figyelmét.
A közösségi oldalak böngészése, a videónézés, az üzenetek megválaszolása vagy a hírek olvasása könnyen elnyújthatja az egyébként rövidebb WC-látogatást.
Az amerikai szerző ironikusan sorolta fel a lehetőségeket: valaki akár a Redditet olvashatja, a tőzsdei árfolyamokat követheti, vagy egy negyvenöt perces, elektromos gitárokról szóló videót nézhet. Persze az is előfordulhat, hogy valóban emésztési problémával küzd.
Ez utóbbi különbség fontos. A WC-n töltött hosszú idő önmagában nem bizonyítja, hogy valaki szándékosan kibújik a családi feladatok alól. Székrekedés, emésztőrendszeri panaszok vagy más egészségügyi problémák is okozhatják, hogy valaki a megszokottnál tovább marad a mosdóban.
Howell az eredeti írásában azt is hangsúlyozta, hogy szerinte a viselkedésnek nem feltétlenül kell tudatosnak lennie. Nem úgy képzeli, hogy a férfiak előre megtervezik, hogyan kerüljék el a gyerekek körüli teendőket. Sokkal inkább arra kíváncsi, miért alakulhat ki egyes családokban olyan megszokás, amely szerint az egyik szülő bármikor zavartalanul visszavonulhat, míg a másik folyamatosan elérhető marad.
Nem a WC-n töltött percek számítanak igazán, hanem a feladatok megosztása
A szerző írásának egyik legszemélyesebb részében arról mesélt, hogy kisgyermekes anyaként sokszor még azt is előre bejelentette, ha néhány percre ki kellett mennie a mosdóba.
Nem azért, mert engedélyt akart kérni, hanem azért, mert tudnia kellett, hogy távollétében ki figyel a gyerekekre.
Ezzel szemben korábbi férje szerinte különösebb egyeztetés nélkül is elvonulhatott a fürdőszobába. Howell számára ez a különbség jól mutatja, hogy a családtagok szabadideje nem feltétlenül egyformán védett.
A háztartási egyenlőtlenségekről általában a főzés, a takarítás, a bevásárlás vagy a gyereknevelés kapcsán beszélünk. Howell szerint legalább ilyen lényeges kérdés, hogy kinek az idejét lehet bármikor megszakítani, és ki számíthat arra, hogy mások átveszik a feladatait, amíg ő pihen.
A szerző 2019-ben vált el, két fiúgyermek édesanyja, és saját családi tapasztalataiból kiindulva fogalmazta meg álláspontját. Írása személyes vélemény és társadalmi kommentár, nem reprezentatív kutatás a férfiak WC-használati szokásairól.
Heves reakciókat váltott ki a válási szakértő kijelentése
Howell írása gyorsan elterjedt a közösségi médiában, miután a New York Post is beszámolt róla.
Sokan túlzónak és igazságtalannak tartották a megfogalmazását, mert úgy érezték, egy természetes testi szükségletet is a nemek közötti konfliktus részévé tett.
„A nők már azt sem akarják, hogy WC-re menjünk” – írta egy felhasználó az X közösségi oldalon.
Egy másik hozzászóló szintén ironikusan reagált: „Ma megismerkedtem a patriarchátus új eszközével a nők leigázására: a fegyverként használt ürülék!”
A kritikák középpontjában elsősorban az állt, hogy Howell a személyes tapasztalataiból tágabb következtetéseket fogalmazott meg a férfiak viselkedéséről.
A szerző későbbi bejegyzésében maga is utalt az írás körül kialakult vitára. Kitartott amellett, hogy a kérdés túlmutat a fürdőszobai szokásokon: szerinte valójában arról érdemes beszélni, miként oszlik meg a pihenésre fordítható idő és a családi felelősség egy párkapcsolatban.
A hosszú WC-használatnak egészségügyi vonatkozása is lehet. A Cleveland Clinic és az amerikai Nemzeti Diabétesz-, Emésztőszervi és Vesebetegségek Intézete szerint a WC-n való huzamos ülés növelheti az aranyeres panaszok kialakulásának vagy súlyosbodásának kockázatát. A rendszeresen elhúzódó székelés, a fájdalom vagy a vérzés ezért nem pusztán párkapcsolati kérdés, hanem orvosi kivizsgálást is indokolhat.
