Első pillantásra inkább tűnik valamilyen különös termésnek, mint gyümölcsnek. A salak héja barnásvörös, pikkelyes és fényes, szinte pontosan olyan, mint egy kígyó bőre. Innen ered a neve is: sok helyen egyszerűen „kígyógyümölcsként” emlegetik.
A látványos külső mögött egészen más világ rejtőzik. A salak belseje világos, ropogós és lédús, íze pedig egyszerre lehet édes, savanykás és enyhén fanyar. Indonéziában és Malajziában jól ismert gyümölcs, Európában viszont még mindig ritkaságnak számít.
Pálmán terem, fürtökben nő
A salak a Salacca zalacca nevű pálmafaj termése. A növény főként Indonéziában, különösen Jáva és Szumátra térségében terjedt el.
A gyümölcsök fürtökben fejlődnek, alakjuk ovális vagy kissé csúcsos. Vékony, mégis kemény héjukat vörösesbarna pikkelyek borítják, amelyek látványosan emlékeztetnek egy kígyó bőrére.
A héj alatt elefántcsontszínű vagy fehéres gyümölcshús található, amely jellemzően három részre válik. A szegmensek közepén kemény, nem fogyasztható mag helyezkedik el.
A Cibo Today leírása szerint az ízében több trópusi gyümölcs jegye is felfedezhető: ananászra, citrusfélékre, banánra és mézre emlékeztető aromák keveredhetnek benne, enyhe savanykás vagy fanyar karakterrel.
Van egy változata, amely Jakarta történetéhez is kötődik
A salak egyik különleges fajtája a Condet környékéről származó salak, amely hosszú ideig fontos szerepet töltött be a Jakarta környékén élő betawi közösség életében.
Az 1960-as és 1980-as évek között a kis méretű, sötétbarna héjú, édes-savanykás gyümölcs fesztiválokon, ajándékozáskor és különböző hagyományos alkalmakon is megjelent.
1989-ben a Condet-salak Jakarta egyik jelképévé vált.
Mára viszont jelentősen visszaszorult. Az urbanizáció, a talajszennyezés, az alacsonyabb termelékenység és a nagyobb kereskedelmi értékű fajtákkal folytatott verseny mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre ritkábban találkozni vele.
A furcsa héj könnyebben lejön, mint elsőre gondolnánk
A salakot leggyakrabban frissen fogyasztják. A pikkelyes külső miatt úgy tűnhet, hogy nehéz meghámozni, de a héja a keskenyebb végénél megkezdve viszonylag könnyen eltávolítható.
Ezután előbukkan a világos, roppanós gyümölcshús, amely önmagában is fogyasztható, de gyümölcssalátákhoz, desszertekhez és turmixokhoz is felhasználható.
Délkelet-Ázsiában ennél jóval többféleképpen készítik el. Száríthatják, karamellizálhatják, pácolhatják vagy chutney-t is készíthetnek belőle.
Egyes hagyományos ételekben főzve is megjelenik. Ilyen például a pecak oncom salak, amelyben a Condet-salak püréjét grillezett, erjesztett tofuval, csípős paprikával, mogyoróhagymával és galangállal társítják.
Nem minden salak ugyanolyan ízű
A gyümölcsnek több ismert változata létezik, amelyek ízben és állagban is eltérhetnek egymástól.
A Gula Pasir neve szó szerint „granulált cukrot” jelent, és elsősorban kifejezetten édes, lédús húsáról ismert.
A Jáva szigetén termesztett Pondoh szintén népszerű fajta. Egyes változatai erősen édesek, mások savanykásabb vagy fanyarabb karakterűek.
Miközben Délkelet-Ázsiában a salak megszokott gyümölcsnek számíthat, Európában továbbra is elsősorban egzotikus élelmiszereket kínáló üzletekben vagy különleges importtermékként találkozhatunk vele.
