Az ismert ultrasportoló viszonylag későn, a 40-es évei elején kezdett el mozogni, mert dühítette, hogy pocakot eresztett, és egyre lomhábbnak érezte magát. Egy idő után rájött, hogy rendkívüli állóképességgel rendelkezik: úszva, kerékpáron és futva felfoghatatlan távolságokat képes teljesíteni. Szőnyi Ferenc 62 évesen élete legnagyobb kihívására készül, Ausztrália körbetekerésére – ami talán az utolsó nagy megméretése is lesz.
Se szeri, se száma a Racemachine-nek (Versenygép) nevezett sportember világraszóló eredményeinek és rekordjainak. A komáromi ultrasportoló többek között 2010-ben a 20-szoros Ironman világbajnoka lett – egy olyan versenyről van szó, amelyen 76 kilométer úszás, 3600 kilométer kerékpározás és 844 kilométer futás várt a résztvevőkre.
Hét évvel később a Himalájában rendezett Hell Ultra Running elnevezésű futóversenyt nyerte meg, amelyen 480 kilométert teljesített több ezer méteres magasságban. Tavaly pedig Kanada körbekerekezésével, a TransCanada Ultra versenyen állított fel új pályacsúcsot: 45 nap alatt tekerte le a 12 500 kilométert.
A legek embere
Jövő tavasszal pedig még a kanadai teljesítményét is szeretné felülmúlni: az Around Australia Challenge elnevezésű kihívás keretében Ausztrália körbekerékpározására készül.
„Ahogyan sokan mások, én is álmodoztam arról gyerekkoromban, hogy egyszer majd eljutok a kenguruk földjére. Erre most nyílt lehetőségem, és mivel sportolói vénám van, kerestem magamnak egy megméretést is”– árulta el a Twice-nak.
Az ultrasportoló utánanézett, milyen lehetőségei lennének próbára tenni magát az ötödik kontinensen, és rátalált a kerékpáros projektre. A vállalás össztávja 14 500 kilométer, amelyet 35 nap alatt tervez teljesíteni, naponta több mint 400 kilométer letekerésével.
Szőnyi Ferenc célja Ausztráliában – csakúgy, mint a korábbi vállalásai során –, hogy újabb rekordot érjen el.
„Szeretném felállítani a korosztályos világcsúcsot, szeretném újra beleírni a nevemet a sporttörténelembe. Úgy érzem, erre meg is van minden esélyem.”
Az ultrasportoló nem lesz egyedül a kihívás során: egy lakókocsi és három lelkes segítő fogja kísérni. De nemcsak a háttértámogatást, hanem a technikai feltételeket illetően sem bíz semmit a véletlenre. A sportember úgy fogalmazott, hogy a „világ legjobb kerékpárját” fogják megalkotni a projektre.
Nem elég azonban, ha a vasparipa bírja a megpróbáltatásokat, Szőnyi Ferencnek is strapabírónak kell lennie: nemcsak az irgalmatlan hosszúságú táv, hanem az időjárási viszonyok és a sajátos körülmények is komoly próba elé állítják majd az ultrasportolót. Extrém forróság és esős időszak is várható. És az sem kizárt, hogy veszélyes állatokkal is találkozik majd az úton.
Hihetetlen kalandok
Korábbi kihívásai során is került már hajmeresztő helyzetekbe. Kanadában például időnként medvékkel is találkozott.
„Egyszer hirtelen felbukkant az út közepén a fenevad, én pedig »szolgálatba helyeztem magamat«, és előkaptam az önvédelmi spray-t. Szerencsére nem kellett használnom. Máskor pedig az árokból bukkant fel hirtelen egy maci, és amikor észrevett, még csaffantott is egyet a szájával, de végül elhúzott, ő sem akart közelebbi kapcsolatba kerülni velem” – mesélte lapunknak a sportember.
Olyan is előfordult, hogy a hátizsákjába szike és érszorító is került a frissítők mellé. Ugyanis a 2016-os perui Jungle Ultra 230 kilométeres távján azzal is számolnia kellett, hogy futás közben megmarja egy mérgeskígyó – és ezért részleges amputációt kell önmagán végrehajtania.
Olyanra is volt példa, hogy versenyzés közben lebetegedett, de nem adta fel a futamot, sőt a második helyen végzett. 2019-ben a mexikói Leónban élete második 20-szoros Ironman-versenyén indult. Még 16 kilométer volt hátra az úszásból, amikor a szervezők jelezték, hogy a résztvevőknek el kell hagyniuk az uszodát, és máshol folytatódik a verseny, mert lejárt a létesítmény bérleti ideje.
„Áttereltek minket egy tanuszodába, ahol 80 centiméter mély volt a víz és 33–34 fokos, mellettünk pedig gyerekek úsztak. És a medencében összeszedtünk valamilyen hányással és hasmenéssel járó fertőzést. Volt, aki feladta a versenyt, de én kitartottam. Pár napig ugyan nagyon rosszul éreztem magam, de utána visszaerősödtem a kerékpározás és a futás közben, és végül ezüstérmet nyertem” – mondta.
Az utolsó tánc?
Visszatérve Ausztrália körbetekerésére, a sportember úgy gondolja, a jövő évi vállalással lezárhatja az extrém kihívások sorát.
„Soha ne mondd, hogy soha, de valószínűleg ez lesz az utolsó nagy dobásom. A csúcson kell abbahagyni: életem legnehezebb próbatételét, leghosszabb távját teljesítem jövő tavasszal. Úgy gondolom, egy ilyen után nem lenne értelme könnyebb és rövidebb projekteken részt vennem. De az egészségem megőrzése érdekében természetesen továbbra is fogok sportolni.”
Lehet, hogy a tízezer kilométerektől hamarosan búcsút vesz, azonban élményeit és tapasztalatait a jövőben is szívesen megosztja majd az érdeklődőkkel. Már eddig is több száz előadást tartott, nemsokára pedig jelentkezik egy könyvvel. A kötetben a néhány évvel ezelőtti térdműtétjét követő felépülését, valamit az azt követő nehézségeket és sikereket idézi fel – egészen Kanada kerékpáros átszeléséig.
„Ez nem egy száraz edzéselméleti anyag, hanem a valóságból merített helyzetekről szól. És természetesen rengeteg érzelem is lesz benne. Több mint kétszáz fénykép fogja színesíteni a könyvet, szóval nemcsak egy lebilincselő olvasmány, hanem egy gyönyörű album birtokosa is lesz az, aki hozzájut” – fogalmazott.
Ars poetica
Szőnyi Ferencet sokan kérdezték már arról, mi a titka annak, hogy hatvanéves kora fölött is hihetetlen teljesítményekre képes, és sorra dönti meg a rekordokat. Lapunknak így fogalmazta meg hitvallását:
„Az ember mindig is vágyott arra, hogy örökké éljen vagy örökké fiatal maradjon. Engem talán éppen ezért érdekel még mindig, meddig feszegethetem a saját határaimat, mennyit hozhatok ki magamból. Inspirálnak a képességeim. Fantasztikus, mi mindenre képes az emberi test és az akarat, ezt szeretném minden alkalommal bizonyítani” – mondta.
