Ma már számtalan hatás ér bennünket. Ha csak nem végzünk fizikai munkát, akkor legtöbbször a lelkünket viselik meg a különböző befolyásoló tényezők, legyen az negatív, vagy pozitív előjelű. Ezért fontos, hogy legyen pár percünk magunkra, zárjuk ki a környezetünket kicsit és habár eléggé nehéz, de próbáljunk meg nem gondolni semmire.
A meditációval foglalkozó szakemberek kezdőknek első próbálkozásra tíz percnyi „terápiát” javasolnak. Órát, telefont is lehet használni, de kizárólag csak arra, hogy beállítsuk a tízperces időintervallumot. Ezután vegyünk fel egy meditációs testhelyzetet, hagyjuk becsukódni a szemünket, majd következhet egy jó mély lélegzetet, majd a levegőt szép lassan engedjünk ki tüdőnkből, had fújjuk el a problémákat, az aggasztó gondolatokat, a felgyülemlett feszültséget.
Ismételjük meg ezt újra. Ha megtörtént a ráhangolódás, akkor fel lehet húzni az órát. Folytassuk a levegővételt, figyeljünk arra, hogy mely testrészünk (orrcimpa, rekesz, has, mellkas) mozdul ki a legjobban lélegzetvételkor, ha ez megvan, akkor erre kell koncentrálni a továbbiakban is. Próbáljuk meg ezt a bizonyos testpontot érezni levegővételkor és kilégzéskor is. Figyeljünk a légzés ritmusára, eközben az agyban előjönnek érzelmek, különböző képek, gondolatok, de nem figyeljünk ezekre, hagyjuk őket magukra, csak légzési ritmusunkra összpontosítsunk. Nem baj, ha elsőre nem megy, a tízpercet töltsük gyakorlással, majd ismételjük meg a következő napokban is. Ha elkapjunk a ritmust, egyre jobban tudunk majd a lélegzetvételünkre figyelni, és a gondolatok is egyre ritkábban fognak elterelődni.
