A legtöbb társasági eseménynek megvannak a maga kimondatlan szabályai: érkezéskor üdvözlés, beszélgetések az este folyamán, majd búcsúzkodás távozás előtt. Mégis sokan vannak, akik inkább csendben eltűnnek egy buliról anélkül, hogy elköszönnének bárkitől. Bár ezt sokan udvariatlanságnak tartják, a pszichológia szerint a háttérben ennél jóval összetettebb folyamatok állhatnak.
José Martín del Pliego pszichológus szerint a jelenség gyakran nem tiszteletlenségből fakad, hanem az idegrendszer túlterhelődéséből. Úgy véli, egyes emberek egyszerűen elérnek egy olyan pontot egy társas esemény során, amikor már nem képesek további ingereket kezelni.
„Ennek semmi köze a neveltetés hiányához vagy a szociális készségek hiányához” – hangsúlyozza a szakember.
A társas helyzetek ugyanis folyamatos stimulációt jelentenek az agy számára. A háttérzaj, az egymásba fonódó beszélgetések, a mozgás és a folyamatos figyelem mind növelik az idegrendszer aktiváltságát. Ez még akkor is kimerítő lehet, ha az illető egyébként jól érzi magát – írja a clarin.com.
A pszichológus szerint amikor ez a stimuláció túlságosan intenzívvé válik, az ember ösztönösen visszavonulna a helyzetből. Ilyenkor maga a búcsúzkodás is plusz terhet jelenthet: újabb beszélgetéseket, magyarázkodást vagy maradásra való unszolást.
Valaki számára, akinek addigra teljesen „lemerült a társasági akkumulátora”, ez az utolsó lépés már túl sok lehet.
A szakértő külön kitért az introvertált emberek működésére is. Náluk a zsúfolt vagy hangos társas helyzetek erősebb idegrendszeri reakciót váltanak ki. Ez nem feltétlenül félénkséget jelent, inkább azt, hogy az agy másként dolgozza fel a társas közelséget és az intenzív ingereket.
A szociális szorongással élő embereknél a helyzet még összetettebb lehet. Ahogy nő a stimuláció, úgy csökkenhet az önszabályozás képessége is. Del Pliego szerint ebben fontos szerepet játszhat a vagus ideg, amely a társas kapcsolódás egyik kulcsfontosságú idegrendszeri eleme.
A szakember úgy véli, azoknál, akik korábban instabil vagy kiszámíthatatlan társas élményeket éltek át, a nagyobb közösségi helyzetek könnyebben válhatnak megterhelővé vagy szorongást kiváltóvá.
A pszichológus ugyanakkor több gyakorlati tanácsot is megfogalmazott azok számára, akik magukra ismernek ebben a viselkedésben. Az első és legfontosabb szerinte az önelfogadás: a diszkrét távozás nem feltétlenül udvariatlanság, sok esetben inkább önvédelem és önszabályozás.
Azt is javasolja, hogy aki tudja magáról, hogy nem szeret sokáig maradni egy eseményen, jelezze ezt előre a házigazdának vagy a társaságnak. Ez csökkentheti a bűntudatot és a későbbi kellemetlenségeket.
Emellett fontosnak tartja a test jelzéseinek figyelését és azoknak a társas helyzeteknek a felismerését, amelyek valóban komfortosak és feltöltőek. Komplexebb esetekben pedig bizonyos terápiás módszerek – például az SSP-terápia – segíthetnek az idegrendszer és a vagus ideg szabályozásában.
