Ki gondolta volna, hogy van, aki unalmában is eszik. Eddig a hírekben megszokhattuk, hogy a szorongást, a stresszt és az önbizalomhiányt szokták azon lelki okok közé sorolni, amelyek az embereket arra késztetik, hogy fogyasszanak minél több ételt, édességet.
Újabban az unalom érzet is összefüggésben áll az evéssel. Ez az úgynevezett unalomevés. A szakemberek emellett még megkülönböztetnek jutalomevést, öröm- és bánatevést egyaránt. A közös pont ezekben, hogy egyes személyek érzelmi, illetve életesemények következtében fogyasztanak egyre több és olyan ételt, amire nem igazán lenne szükségük.
Brit szakemberek olyan alanyokat vizsgáltak meg, akik „krónikus unalomban” szenvedtek. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként kezelik a szabad perceket azok a személyek, akik munkahelyükön egyáltalán nem végzik lelkesedéssel feladataikat, sőt egyszerűen unják azokat. Az eredmény nem volt megdöbbentő a kutatók számára, hiszen a vizsgált személyek 25 százaléka valóban az evést veti be unalom ellen, ilyenkor legtöbben csokit szoktak majszolni, vagy kávét szürcsölnek.
A stressz és az evés
A stressz az idegrendszerre gyakorolt hatása napjainkban elég jelentős problémává nőtte ki magát. Normális esetben ilyenkor az emberek energiaszintje lecsökken, a szervezet beindítja a védekező mechanizmusát és elkezdi termeli a kortizol nevezetű hormont, amely éhségérzetet generál. Ez valós vészhelyzetben, menekülés után teljesen normális dolog, de a mai ember nem attól stresszes, hogy valami megeszi őt, hanem egyfajta civilizációs stresszben szenved, ami nem feltétlenül jár energiavesztéssel, viszont a szervezet csak a kortizol termeléssel reagál, így sok ember nyúl a finom falatokhoz, várva ettől a baj megoldását.
