Az emberi szem rendkívül gyorsan képes alkalmazkodni a változó fényviszonyokhoz és a különböző távolságokhoz. A kutatók azonban egyre inkább úgy vélik, hogy éppen ez az alkalmazkodóképesség járulhat hozzá a rövidlátás terjedéséhez – különösen akkor, amikor gyenge fényben, közelről nézünk tárgyakat – írja a The Scientist.
A jelenség nem csupán elszigetelt egészségügyi probléma. Az elmúlt évtizedekben a rövidlátás – vagyis a myopia – előfordulása világszerte drámai ütemben növekedett. Ebben az állapotban a szemgolyó kissé megnyúlik, ami megnehezíti a távoli tárgyak éles fókuszálását.
A statisztikák szerint 2000-ben a világ népességének mintegy 23 százaléka volt rövidlátó. A szakértők becslése szerint azonban 2050-re ez az arány több mint megduplázódhat: a Föld lakosságának fele szemüvegre, kontaktlencsére vagy látásjavító műtétre szorulhat, hogy tisztán lássa a távolabbi tárgyakat.
A jelenség különösen Kelet- és Délkelet-Ázsiában látványos, ahol a fiatal felnőttek közel 90 százaléka küzd rövidlátással.
Bár genetikai tényezők is szerepet játszhatnak, a kutatók egyre inkább úgy gondolják, hogy a modern életmód és a környezet is jelentős hatással van a probléma terjedésére.
Nem csak a képernyők lehetnek a felelősek
A rövidlátás gyors növekedését gyakran a képernyők túlzott használatával hozzák összefüggésbe, különösen a fiatalok körében. A kutatók azonban régóta keresik azokat a mechanizmusokat, amelyek pontosan megmagyarázhatják a jelenséget.
A Cell Reports folyóiratban megjelent új kutatás szerint a háttérben egy összetettebb folyamat állhat: a gyenge fényviszonyok között végzett, hosszan tartó közeli fókuszálás.
„Eredményeink arra utalnak, hogy egy közös alapvető tényező lehet az, hogy mennyi fény éri a retinát tartós közeli munkavégzés során – különösen beltéri körülmények között” – mondta Jose-Manuel Alonso, a New York-i Állami Egyetem (SUNY) vizuális idegtudósa és a új tanulmány társszerzője egy nyilatkozatban.
Hogyan vizsgálták a kutatók a jelenséget?
A kutatás során a tudósok 13 normál látású és 21 rövidlátó önkéntest kértek meg arra, hogy sötét vagy világos színű célpontokat figyeljenek meg egy olyan lencsén keresztül, amely a képet mínusz öt dioptriával defókuszálta – ez nagyjából egy erős szemüveg viselésének felel meg.
A vizsgálat során a kutatók azt figyelték meg, hogyan reagálnak a szem idegsejtjeinek aktivitási mintázatai, az úgynevezett ON és OFF pályák. Az ON pályák erős fényben aktiválódnak, míg az OFF pályák gyenge fényviszonyok mellett lépnek működésbe.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy ezek az idegi folyamatok miként hatnak az akkomodációra – arra a mechanizmusra, amely során a szemlencse alakja finoman változik, hogy a szem képes legyen a különböző távolságokra fókuszálni.
Az eredmények szerint az akkomodatív pupillaszűkület jelentősen fokozódott, amikor a résztvevők nagyon közel lévő tárgyakra fókuszáltak, vagy túl erős negatív lencséket használtak. Ez a hatás még erősebb volt a rövidlátó résztvevőknél.
A gyenge fény csökkentheti a retinára jutó fényt
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy ezek a folyamatok együtt jelentősen csökkenthetik a retinára jutó fény mennyiségét.
„Erős külső fényben a pupilla összehúzódik, hogy megvédje a szemet, miközben továbbra is elegendő fény jut a retinára” – mondta Urusha Maharjan, optometriai kutató és a tanulmány társszerzője a nyilatkozatban.
„Amikor az emberek közel lévő tárgyakra fókuszálnak beltérben, például telefonokra, táblagépekre vagy könyvekre, a pupilla szintén összehúzódhat, nem a fényerő miatt, hanem a kép élességének javítása érdekében. Gyenge fényviszonyok között ez a kombináció jelentősen csökkentheti a retina megvilágítását.”
Lehetséges megelőzési módszerek
A kutatók elmélete szerint a retinára jutó alacsony fény mennyisége közvetlenül hozzájárulhat a rövidlátás romlásához.
Az elképzelés alapján a szem rendszeres kitettsége erős fénynek és nagyobb távolságoknak segíthet megelőzni a rövidlátás kialakulását vagy súlyosbodását. Egyes esetekben az atropin szemcseppek is segíthetnek, amelyek blokkolják a pupilla összehúzódását irányító izmokat.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az elmélet még további vizsgálatokat igényel.
„Ez nem végleges válasz” – mondta Alonso. „De a tanulmány egy tesztelhető hipotézist kínál, amely új megvilágításba helyezi a vizuális szokások, a megvilágítás és a szem fókuszálásának kölcsönhatását.”
