Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Nipah-vírust komoly világjárvány-potenciállal rendelkező veszélyforrásként tartja számon, bár egyelőre inkább súlyos regionális fenyegetésnek tekintik, mint közvetlen globális pandémiának.
A Nipah-vírus szerepel a WHO 10-es listáján, amely a világjárvány okozására képes, kiemelt kutatást igénylő kórokozókat tartalmazza. Miután 2026 januárjában Indiában (különösen Kerala és Nyugat-Bengál államokban) újabb eseteket jelentettek, több ázsiai ország is fokozott ellenőrzést vezetett be a repülőtereken.
India gyorsan lépéseket tesz a Nipah-vírus kelet-indiai Nyugat-Bengál államban történt kitörésének megfékezésére. A hatóságok szerint közel 200 embert helyeztek karanténba, miután azonosították őket a fertőzött betegek kontaktjaiként. A minisztérium szerint mindannyian tünetmentesek voltak, és negatív lett a vírus kimutatására végzett tesztjük.
A fokozott óvatosság azonban nagyon is indokolt, mivel a vírusra jelenleg nincs védőoltás, vagy gyógymód, a halálozási arány pedig rendkívül magas: 40% és 75% között mozog.
A Nipah-vírus már korábban is okozott kisebb járványokat Dél- és Délkelet-Ázsiában, és Afrikában is dokumentáltak eseteket, de Európában egyelőre nem jelent meg.
A vírus eredetileg állatokról terjed át emberekre, de emberről emberre is terjed. Elsődleges forrásai a gyümölcsevő denevérek, de gyakran egy másik állatfaj közvetítésével jut el az emberhez. Az első, 1998-as malajziai járvány idején például a sertések voltak a köztes terjesztők: a denevérek által fertőzött gyümölcsök vagy víz útján elkapták a vírust, majd a beteg állatokkal szoros kapcsolatba kerülő gondozók is megfertőződtek.
A Nipah-vírus fertőzés rendkívül veszélyes, mert a tünetek a szinte észrevehetetlentől a halálos agyvelőgyulladásig terjedhetnek. A WHO tájékoztatója szerint a lappangási idő általában 4 és 14 nap között mozog, de ritka esetekben akár 45 nap is lehet.
A fertőzés első napjaiban a tünetek nem specifikusak, ezért könnyen összetéveszthetők más betegségekkel: magas láz és fejfájás, izomfájdalom és gyengeség, valamint légzőszervi panaszok jelentkezhetnek.
Ahogy azonban a vírus megtámadja a központi idegrendszert, a helyzet gyorsan kritikussá válhat: akut agyvelőgyulladás (encephalitis), rohamok és görcsök jelentkezhetnek, és a betegek kómába is eshetnek.
A túlélők jelentős részénél maradandó idegrendszeri károsodások (például személyiségváltozás vagy epilepsziás rohamok) maradhatnak vissza. Emellett előfordulhatnak úgynevezett „alvó” fertőzések is, ahol a vírus hónapokkal vagy évekkel később aktiválódik újra, végzetes agyvelőgyulladást okozva.
