Bannawat Saethao, aki kiszabadult a Hamász fogságából, nyíltan beszélt az átélt borzalmakról abban a 480 napban, amit fogságban töltött.
„Olyan volt, mintha meghaltam volna és újjászülettem volna” – írta le a kiszabadulás érzését a thaiföldi férfi, aki mezőgazdasági munkásként érkezett Izraelbe, hogy el tudja tartani a családját.
2024. október 7-én reggel Bannawat Saethao még felhívta a feleségét telefonon, és a képernyőn egyhónapos kislányát is láthatta, aki azután született meg, hogy ő Izraelbe ment dolgozni. Aznap, míg a kollégái egy bunkerben húzódtak meg, ő önként jelentkezett, hogy ellenőriz egy hátsó ajtót. Ez a döntés megváltoztatta az életét.
„A barátom azt kiabálta, hogy ne menjek, de én makacs voltam” – idézte fel a férfi. Amikor kinyitotta az ajtót, felfegyverzett katonákat látott, akik feléje rohantak, és azonnal rájött, hogy nem izraeli katonák.
Megpróbált elszaladni, de két golyó is eltalálta, az egyik a tenyerét, a másik pedig a vállát. Arccal a földre esett, a megadás jeleként felemelte a kezét, és azt kiabálta, hogy Thaiföldről érkezett, és nem tud semmit, de a katonákat nem érdekelte. Az egyik támadó a fejére tette a lábát, belenyomva az arcát a homokba, és magukkal vitté fogolyként.
Különböző helyeken tartották fogva, ha új helyre vitték, mindig éjszaka, néha nőnek álcázva, hogy véletlenül se lehessen ráismerni. Gyakran egyedül volt bebörtönözve, de néha más thaiföldi foglyokkal együtt.
„Azon tűnődtünk, hogy miért fogtak el minket. Semmi közünk nem volt ehhez a háborúhoz, de úgy bántak velünk, mint a hadifoglyokkal” – mondta Bannawat. A legnehezebb pillanat az volt, amikor hat napra magára hagyták őt és más fogolytársait élelem és víz nélkül.
„Nyers lisztet ettünk, nem volt gázunk, nem volt áramunk, semmink sem volt” – eleveníti fel azokat a pillanatokat, amikor elmondása szerint gyakran gondolt a szökésre, de nem volt hová menekülnie. „Azt kérdeztem magamtól: rendben van, megszökök, de hova megyek azután?”
480 nap után, 2025 februárjában Bannawat négy másik thaiföldi fogollyal együtt szabadult ki a fogságból, és egy izraeli kórházban láthatta viszont a családját. „Akkor könnyekben törtem ki. Láttam a szüleimet, a feleségemet, a gyerekeimet” – emlékezett vissza. Amikor kiengedték a kórházból, hazatérhetett Thaiföldre, és végre újszülött kislányával is találkozhatott.
„El sem tudtam képzelni, hogy valójában hogy néz ki. Most látom, hogy úgy néz ki, mint én. Inkább maradok itt, és a családommal vagyok. Túl sok velük töltött pillanatot hagytam ki. Most be akarom pótolni az elvesztegetett időt” – mondta a férfi, aki megígérte magának, hogy nem megy vissza Izraelbe dolgozni.
A Hamász nemrég bejelentette, hogy nem enged el több túszt, amíg nem születik tűzszüneti megállapodás.
