Egy nyári hullócsillag megfigyeléséhez nincs szükség csillagvizsgálóra, drága távcsőre vagy különleges alkalmazásra. Sokszor éppen a telefon kijelzője akadályozza meg, hogy észrevegyük azt, ami a fejünk fölött történik.
Július második felében elkezdődik az év egyik legizgalmasabb égboltmegfigyelési időszaka. Aktivizálódnak a nyári meteorrajok, tiszta és sötét helyről láthatóvá válhat a Tejút, távcsővel pedig a Szaturnusz szokatlanul vékonynak tűnő gyűrűit is meg lehet figyelni.
A NASA júliusi égboltútmutatója szerint a hónap utolsó harmadában a Szaturnusz különösen érdekes célpont. A bolygó gyűrűrendszerét most kis szögben látjuk, ezért a megszokott széles, látványos korong helyett vékony vonalnak tűnhet.
A gyűrűk nem tűnnek el és nem lesznek fizikailag vékonyabbak. A változást a Föld és a Szaturnusz egymáshoz viszonyított helyzete okozza.
Miért tűnnek el időnként a Szaturnusz gyűrűi?
A Szaturnusz forgástengelye megközelítőleg 26,7 fokkal dől a Nap körüli keringési síkhoz képest. Emiatt a Földről hol a gyűrűk északi, hol a déli oldalára látunk rá nagyobb szögben.
Amikor a gyűrűk síkja közel kerül a Föld felé mutató látóirányhoz, a hatalmas rendszer szinte éléről látszik. A gyűrűk átmérője több százezer kilométer, vastagságuk ehhez képest rendkívül kicsi. Egy átlagos amatőr távcsőben ezért úgy tűnhet, mintha a megszokott gyűrű eltűnne vagy egy vékony pálcává változna.
A jelenség a Szaturnusz közel 29 és fél éves Nap körüli keringéséhez kapcsolódik, a gyűrűsík helyzete nagyjából 13–15 évente válik különösen kedvezővé az éléről történő megfigyeléshez.
Szabad szemmel a Szaturnusz csillagszerű fénypontnak látszik. A gyűrű megkülönböztetéséhez stabilan rögzített, megfelelő nagyítású távcső szükséges. A légkör nyugtalansága, a horizont közelsége és a műszer minősége erősen befolyásolja a látványt.
Már elkezdődött a nyári meteorok időszaka
Július második fele nemcsak a Szaturnusz miatt érdekes. Több meteorraj aktivitási időszaka is elindul, miközben az augusztusi Perseidák első tagjai szintén megjelenhetnek.
A meteorraj akkor alakul ki, amikor a Föld egy üstökös vagy más égitest által hátrahagyott por- és törmelékáramon halad keresztül. Az apró részecskék nagy sebességgel lépnek be a légkörbe, felhevítik a körülöttük lévő levegőt, és rövid fénycsíkot hoznak létre.
A köznyelv ezt nevezi hullócsillagnak, bár a jelenségnek nincs köze valódi csillagok lezuhanásához. A legtöbb meteor mögött porszemnyi vagy apró kavicsméretű anyag áll, amely magasan a felszín felett elég.
A meteorrajoknak van úgynevezett radiánspontjuk, ahonnan a fénycsíkok látszólag kiindulnak. Nem szükséges folyamatosan ezt a pontot nézni. A hosszabb meteorok gyakran távolabb jelennek meg, ezért érdemes minél nagyobb égterületet belátni.
Így érdemes hullócsillagot nézni Magyarországról
A legfontosabb feltétel nem a távcső, hanem a sötét égbolt. Egy nagyváros központjában a közvilágítás és az épületek fénye elnyomja a halvány meteorokat. Már az is sokat jelenthet, ha valaki néhány kilométerrel kijjebb megy, és olyan helyet választ, ahol a látóhatárt nem takarják házak vagy fák.
Érkezés után legalább húsz percet érdemes adni a szemnek a sötéthez való alkalmazkodásra. A telefon fehér kijelzője rövid idő alatt leronthatja ezt. Ha szükség van fényre, a gyenge vörös világítás kevésbé zavarja az éjszakai látást.
Távcsővel nem érdemes meteorokat keresni, mert túl kicsi égterületet mutat. Kényelmesebb hátradőlni egy széken vagy pokrócon, és szabad szemmel figyelni az égbolt nagy részét.
A megfigyelést éjfél után érdemes folytatni. A Föld forgása miatt a hajnali oldal halad előre a bolygó keringési irányában, így ott több részecskével találkozhat a légkör. Ettől még az este első felében is felbukkanhatnak látványos meteorok.
A Hold fénye csökkentheti a látható halvány meteorok számát. Július 21-én első negyed, július 29-én telihold lesz, ezért a hónap vége felé a holdfény egyre nagyobb területet világíthat be. Ilyenkor érdemes úgy elhelyezkedni, hogy egy épület, fa vagy domb kitakarja a Holdat, miközben az égbolt többi része szabadon látható.
A Tejút sávja is előbukkanhat a városoktól távol
Fényszennyezéstől mentes helyről a Tejút halvány, felhőszerű sávként húzódhat át a nyári égbolton. Nem olyan élénk és kontrasztos, mint a hosszú expozícióval készült fényképeken. Szabad szemmel finom, ködös fényfolyamként jelenik meg.
A Tejút fényesebb központi vidéke a Nyilas és a Skorpió csillagkép közelében kereshető, alacsonyan a déli égbolton. A Skorpió jellegzetes, kampószerű alakja és fényes, vöröses Antares csillaga támpontot adhat.
A NASA júliusi útmutatója a 10P/Tempel 2 üstököst is megemlíti. Az égitest körülbelül öt és fél évente tér vissza a belső Naprendszerbe, de nem tartozik a szabad szemmel látványosan megfigyelhető üstökösök közé. Binokulárral vagy távcsővel halvány, elmosódott foltként jelenhet meg a Bak csillagkép térségében.
Július 21-én első negyedbe lép a Hold, július 29-én pedig telihold világítja meg az éjszakát. A Szaturnusz gyűrűinek megfigyeléséhez távcső, a meteorokhoz széles égbolt, a Tejúthoz pedig sötét, városi fényektől távoli hely szükséges.
