Hetvenéves korában elhunyt Geltz Péter színész, zeneszerző és koreográfus, a magyar független színházi élet sokoldalú alkotója. A filmkedvelők az 1990-es Meteo című kultuszfilmből ismerhetik, a színházi világban pedig az Andaxínház egyik alapítójaként hagyott maradandó nyomot. Halálhírét november 18-án hozták nyilvánosságra.
Geltz Péter nemcsak szerepeket játszott, hanem új kifejezési formákat is keresett a színpadon. A prózai szöveget zenével, mozdulatokkal és vizuális elemekkel kapcsolta össze, miközben színészként, rendezőként, zeneszerzőként és koreográfusként egyaránt dolgozott.
A 70 éves művész haláláról a Blikk számolt be, később a színházi szaklapok is megemlékeztek róla. Halálának pontos időpontját és körülményeit nem hozták nyilvánosságra.
Az 1956-ban született Geltz Péter pályája során Kecskeméten, Székesfehérváron és a Várszínházban is dolgozott. Mesterei között tartotta számon Ruszt Józsefet, Szigeti Károlyt és Montágh Imrét, akik jelentős hatással voltak művészi gondolkodására.
A Meteo című kultuszfilmben is szerepelt
A szélesebb közönség Monory Mész András 1990-ben bemutatott Meteo című filmjéből ismerhette meg. A különleges hangulatú magyar alkotás egy felszámolás előtt álló ipari környezetben játszódik, ahol három barát a lóversenyben látja a kitörés lehetőségét.
Geltz Péter olyan ismert színészek mellett tűnt fel a filmben, mint Eperjes Károly, Kistamás László és Derzsi János. A Meteo a rendszerváltás időszakának egyik emlékezetes, sajátos látványvilágú magyar filmjévé vált.
A művész további filmes munkái között szerepelt a Boldog lovak (1996), az Az utolsó kép (2010) és A moszkvai fogoly (2022) is. Alkotói pályájának meghatározó részét mégis a színház jelentette.
Az Andaxínházban új színpadi nyelvet teremtett
A nyolcvanas évek közepén az Artus társulatban találkozott Zsalakovics Anikóval, akivel 1990-ben közösen megalapították az Andaxínházat.
Az alkotók olyan előadásokat szerettek volna létrehozni, amelyekben a költészet, a mozgás és a zene egymást kiegészítve jelenik meg. Első produkciójuk, A fanatikus zenekar Ernst Jandl verseire épült. A szövegeket mozdulatokkal, képekkel és zenei elemekkel formálták színpadi előadássá.
Geltz Péter egy 1992-es szakmai interjúban így beszélt művészi elképzeléseikről:
„Nem akartunk hagyományos értelemben vett mozgásszínházi előadást létrehozni, hiszen szöveg, zene és mozgás komplex egységében gondolkodunk.”
A társulat később is szívesen fordult a magyar költészet felé. A 2006-ban bemutatott Suttogók című előadás József Attila verseiből építkezett, Geltz Péter pedig a produkció vezetőjeként és egyik előadójaként vett részt benne.
A Petri György költészetére épülő Arcból arcba című előadáshoz zeneszerzőként kapcsolódott. Más produkciókban a koreográfia kidolgozásában, a rendezésben vagy a színpadi szerepek megformálásában vállalt feladatot.
A 2012-es Tóték című előadásban Tót alakját játszotta, míg az Őrnagyot Harsányi Attila formálta meg. Az Aradi Kamaraszínház és a szegedi MASZK Egyesület közös produkciója Örkény István művét vitte színpadra.
Geltz Péter a Makrancos Kata és a Radnóti – Álmok című előadásokban is szerepelt. Az Aha… című produkcióban Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét dolgozta át színpadra, rendezőként és színészként is közreműködve.
Grecsó Zoltán megható sorokkal búcsúzott tőle
A halálhír a kortárs színházi és táncművészeti közösséget is megrendítette. Grecsó Zoltán táncművész a közösségi oldalán emlékezett meg az elhunyt alkotóról, és azt is fájlalta, hogy mennyi közös munka maradt már megvalósítatlanul.
„Mennyi minden nem születhetett meg abból a rendkívüli érzékenységből, tudásból és tehetségből, amelyet hordozott” – írta búcsújában.
Geltz Péter munkásságát a Színház.online részletes pályaképpel idézte fel, kiemelve, hogy a művész számára a színpadon a kimondott szó, a zene és a mozdulat egyenrangú kifejezőeszköz volt.
A színész búcsúztatásának időpontjáról egyelőre nem jelent meg megerősített nyilvános tájékoztatás.
