Meghalt Jenei Imre, az egyik legnagyobb erdélyi magyar származású labdarugó, a Steaua volt emblematikus edőzje.
Jenei Imre Sándor 1937. március 22-én született Bélegregy faluban, Arad megyében. Szerény környezetből indulva vált a román labdarúgás egyik legmeghatározóbb alakjává, olyan szakemberré, akinek neve összeforrt az ország egyik legnagyobb sportpillanatával. A bukaresti Testnevelési és Sporttudományi Karon végzett, majd játékosként és később edzőként is a Steaua Bukarest történetének egyik alappillérévé vált.
Játékosként védő középpályásként szerepelt a Flamura Roșie Arad (1955–1956), a Steaua Bukarest (1957–1969), majd a török Kayserispor (1969–1971) csapatában. A Steauával 254 mérkőzést játszott, és hét gólt szerzett. A csasteaua.ro feljegyzései szerint három bajnoki címet (1959–60, 1960–61, 1967–68) és négy Román Kupát (1962, 1966, 1967, 1969) nyert. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpián szereplő román válogatottnak, amely az ötödik helyen végzett. A frf.ro szerint hat alkalommal öltötte magára a nemzeti válogatott mezét.
Edzőként már egy egészen más szerepben írta tovább a román futball történetét. Több román klubot irányított, köztük többször is a Steauát, emellett a magyar Fehérvár FC-nél, a görög Panioniosnál és a Universitatea Craiovánál is dolgozott. A legnagyobb figyelmet azonban az a két válogatott kapta, amelyet szövetségi kapitányként vezetett: Romániát (1986–1990, 2000), illetve a magyar nemzeti csapatot (1992–1993).
Edzői pályája csúcspontja 1986. május 7-én érkezett el Sevillában, amikor a Steaua Bukarest – elszántsággal, fegyelmezettséggel és rendkívüli taktikai higgadtsággal – legyőzte az FC Barcelonát az Európa-bajnokok Kupája döntőjében. Ez volt a román labdarúgás történetének legnagyobb klubszintű sikere – és a román sport kollektív emlékezetének egyik kiemelt pillanata.
Válogatott edzőként 49 mérkőzésen ült a román kispadon: 22 győzelem, 13 döntetlen és 14 vereség fűződik nevéhez, 77–56-os gólkülönbséggel. Romániát két nagy tornára vezette: az 1990-es világbajnokságra, ahol a csapat húsz év után tért vissza a világ elitjébe, majd az EURO 2000-re.
A kilencvenes évek végén közéleti szerepet is vállalt: 1997 és 1998 között az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára volt. 1998. május 8-án dandártábornoki rangot kapott.
Későbbi éveit távol a reflektorfénytől töltötte, továbbra is a futball közelében maradva. 2008-ban a Sport Érdemrend II. osztályú kitüntetésével, 2017-ben pedig Klaus Iohannis államfő a Román Csillag renddel tisztelte meg.
Családi életéhez is tartozik egy csendes érzelmi ív: első házasságából, Vasilica Tastaman színésznővel, egy fia született; második feleségével, Ileana Jeneivel – aki olimpiai vívóbajnok volt és 2021-ben hunyt el – egy lánya.
Nem volt hangos ember. Nem tartozott azok közé, akik történelmet kiáltanak. Egyszerűen csak megtette azt, amit helyesnek gondolt a pályán, az öltözőben és azon túl. A futball, amelyet képviselt, nem csupán eredményekből állt: tartásból, mértékből és derűs fegyelemből.
