Egy 2022-es, Donyeck megyei ütközetben olyan súlyosan megsérült Olekszij Kapeljusnij ukrán katona lába, hogy saját elmondása szerint maga amputálta azt, majd még több mint két órán keresztül folytatta a harcot. A 25. önálló Szicseszlavi légideszant dandár katonája évekkel később beszélt részletesen arról, mi történt vele Verhnotorecke térségében – írja a TSN.
A katona visszaemlékezése szerint egysége azt a parancsot kapta, hogy foglalják el a település utolsó házát, majd alakítsanak ki körkörös védelmet.
„Körbevettek minket, de nem adtuk fel” – idézte fel.
Elmondása szerint az ukrán egység jelentős túlerővel került szembe. Kapeljusnij azt állította, hogy egy ukrán zászlóalj hat orosz zászlóalj ellen harcolt, és közülük négyet sikerült harcképtelenné tenniük.
Öt gránátot dobtak be abba a helyiségbe, ahol rejtőzött
A harc egyik pontján Olekszij Kapeljusnij egyedül maradt egy kis, ablak nélküli helyiségben.
Saját beszámolója szerint az ellenséges katonák több gránátot is bedobtak hozzá.
„Egy ablak nélküli szobában voltam, talán egy fürdőszoba volt. Öt gránátot dobtak be, közülük négy felrobbant anélkül, hogy megsebesített volna. Az ötödik eltalálta a lábamat, és felrobbant. Majdnem letépte rólam. Nem ájultam el. Tudtam, hogy tennem kell valamit.”
A sérülése olyan súlyos volt, hogy elmondása szerint saját maga távolította el a roncsolódott végtagot.
„A lábam túlságosan zavart. Levágtam, és még két és fél órán át folytattam a pozíció védelmét. 5–7 ellenséget öltem meg. Amikor az ember a határainak végére kerül, és félelmet érez, hihetetlen dolgokra képes” – mondta.
Felgyújtották a házat, ahol tartózkodott
A katona beszámolója szerint később a Wagner-csoport harcosai és az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság fegyveresei vették körül.
Állítása szerint egy parancsnok utasítást adott arra, hogy gyújtsák fel azt az épületet, amelyben tartózkodott.
„Rájöttem, hogy élve elégetnek. Nagyon féltem, és fájt. Már bent járkáltak a házban. Letettem a géppuskámat. Kikúszottam, nem lőttek le azonnal.”
Kapeljusnij végül fogságba került. Szerinte azért hagyták életben, mert az elfogói azt hitték róla, hogy külföldi, NATO-hoz köthető katona.
„Ez volt a szerencsém, azt hitték, hogy NATO-katona vagyok” – mondta.
A fogságban tovább súlyosbodott az állapota
A katona azt mondta, fogságba kerülése után megverték, elvették tőle személyes tárgyait, és megfelelő orvosi ellátást sem kapott.
„Megvertek, elvették az órámat, a pénzemet, mindent. Egy pillanatban elájultam. Amikor egy műtét közben magamhoz tértem, azt kérdeztem tőlük: Mit csináltok? Azt válaszolták, hogy levágják a térdemet, hogy ne harcolhassak többé.”
Később egy horlivkai kórházba került.
Ott egy ismeretlen személy megkérdezte tőle, kit értesíthetne a családjából.
Egyetlen cukorkával üzent neki egy ismeretlen
Olekszij Kapeljusnij először bizalmatlan volt, mégis megadta nővére telefonszámát.
A férfi később visszatért hozzá.
„Gyanúsnak tűnt, de megadtam neki a nővérem számát. Később hozott nekem egy cukorkát, és azt mondta, hogy itt nem mindenki Oroszország oldalán áll. Vannak, akik Ukrajnára várnak. Csak azért az emberért is megéri felszabadítani Horlivkát.”
Fogolycsere után tért vissza Ukrajnába
Olekszij Kapeljusnij végül fogolycsere keretében szabadult ki.
Mankóval tért vissza, majd több műtéten és hosszú kezelésen esett át. Később protézist kapott.
A sérülése és a fogságban töltött idő ellenére nem hagyta el az ukrán fegyveres erőket. Felépülése után visszatért szolgálatba a légideszant erőkhöz.
A történet számos részlete Olekszij Kapeljusnij saját visszaemlékezéséből származik. Az általa elmondott konkrét harctéri veszteségek, valamint a fogságban történtek egyes elemei független forrásból nem ellenőrizhetők.
