A Közel-Kelet feszültségei közepette egyre több elemzés utal arra, hogy a háttérben egy harmadik szereplő csendben erősödik: Kína. A The Times szerint Peking úgy kerülhet ki nyertesként az iráni konfliktusból, hogy közben egyetlen lövést sem ad le.
A lap értékelése szerint Kína számára a kulcskérdés az, képes-e a jelenlegi, törékeny fegyverszünetet tartós geopolitikai előnnyé alakítani. Egy ilyen fordulat nemcsak az Egyesült Államok közel-keleti befolyását gyengítheti, hanem az indiai–csendes-óceáni térség erőviszonyait is átrajzolhatja.
Peking ugyanakkor nem bízik feltétlenül a megállapodás stabilitásában. Donald Trump elnök az elmúlt időszakban többször is „két hetes” határidőket szabott különböző konfliktusokban, köztük Irán és Izrael ügyében, ami a kínai vezetés szemében kiszámíthatatlanná teszi az amerikai stratégiát.
A konfliktus egyik legérzékenyebb pontja az Ormuz-szoros, amelyen a világ olajszállításának jelentős része halad át. Kezdetben úgy tűnt, Kína is érintett lehet Irán döntésében, hogy lezárja a kulcsfontosságú tengeri útvonalat, hiszen a kínai gazdaság alapvető érdeke a szabad és biztonságos hajózás.
Az elmúlt hónapban azonban a helyzet árnyaltabbá vált. Az Iszlám Forradalmi Gárda által ellenőrzött rendszer lehetővé teszi, hogy a Kínába tartó hajók díjmentesen haladjanak át a szoroson. Az eljárás ugyan bonyolult és többlépcsős – a hajók adatait közvetítőkön keresztül ellenőrzik, majd jóváhagyás esetén kíséretet kapnak –, mégis jelentős előnyt biztosít Peking számára.
A rendszer egyben az Irán elleni szankciók megkerülését is szolgálja, miközben a tranzakciók jelentős része a Forradalmi Gárda vagy az iráni Védelmi Minisztérium által ellenőrzött számlákra kerül. Kína számára ugyanakkor hosszabb távon egy átláthatóbb, hivatalos keretrendszer lenne kedvező az iráni olaj beszerzéséhez.
A geopolitikai játszma ennél jóval szélesebb. Peking szoros kapcsolatokat ápol Iránnal, Oroszországgal, Észak-Koreával és Venezuelával, amelyeket stratégiai ellensúlynak tekint az amerikai dominanciával szemben. Ezek a kapcsolatok különösen fontosak lehetnek Kína számára egy esetleges tajvani konfliktus esetén.
A kínai–iráni együttműködés nemcsak gazdasági, hanem technológiai szinten is erősödik. A beszámolók szerint iráni tisztviselők kínai biztonsági intézményekben is jártak, ahol olyan technológiákkal ismerkedtek meg, amelyek segítségével hatékonyabban tudják ellenőrizni a belső tiltakozásokat.
A The Times értelmezése szerint Washington több jelét is adta annak, hogy csökkenteni kívánja közvetlen szerepét a térségben. Trump kijelentése, miszerint az Egyesült Államoknak nincs stratégiai érdeke az Ormuz-szorosban, Peking számára gyengeségként értelmezhető. Az amerikai vezetés abban bízhatott, hogy szövetségesei átveszik a biztonsági feladatokat, miközben gyorsan kivonulhat a válságból.
Ezzel szemben Kína már korábban számolt azzal, hogy Irán a szorost politikai nyomásgyakorlásra használja. A stratégia hasonló ahhoz, ahogyan Peking a ritkaföldfémek piacán kihasználta domináns pozícióját a nemzetközi tárgyalások során.
A gazdasági háttérben Kína tudatosan készült egy elhúzódó válságra. Jelentős kőolajkészleteket halmozott fel, miközben fokozatosan csökkenti függőségét a közel-keleti energiától. A megújuló energiaforrások és az elektromos járművek fejlesztése kulcsszerepet játszik ebben a stratégiában, amely már most erős exportpozíciókat biztosít az országnak.
A kínai vezetés párhuzamosan diplomáciai fronton is aktív. Peking célja, hogy növelje befolyását a nemzetközi intézményekben, különösen azokban, amelyek a tengeri útvonalak és az óceánok szabályozásával foglalkoznak. Ez lehetőséget ad arra, hogy betöltse azt az űrt, amelyet az Egyesült Államok visszalépése hagy maga után.
A következő hetekben Donald Trump Pekingbe látogat, ahol várhatóan érzékelni fogja ezt az átalakuló erőviszonyt. Hszi Csin-ping várhatóan a diplomáciai megoldások mellett áll ki, miközben nem mutat hajlandóságot arra, hogy közvetlenül beavatkozzon egy olyan konfliktusba, amelynek kimenetele továbbra is bizonytalan.
