A demokraták kedden három fontos választási győzelmet arattak az Egyesült Államokban – ezek az első jelentős sikerek Donald Trump elnöki visszatérése óta. A Reuters és a New York Times értékelése szerint ez a fordulat új lendületet adhat a pártnak a jövő évi félidős választások előtt.
A figyelem középpontjában Zohran Mamdani állt: a 34 éves szocialista demokrata megnyerte a New York-i városi tanácsi választást, annak ellenére, hogy Donald Trump és a Demokrata Párt több befolyásos alakja is ellenezte jelöltségét. Mamdani győzelme különösen szimbolikus, hiszen ő lesz az Egyesült Államok legnagyobb városának első muszlim polgármestere.
Virginiában és New Jersey-ben is a demokraták győztek: Abigail Spanberger és Mikie Sherrill jelentős fölénnyel szerezték meg a kormányzói posztokat. A választások azt is mutatják, hogyan viszonyulnak az amerikaiak Trump visszatérésének első hónapjaihoz – és mennyire keresik a politikai stabilitást a bizonytalan időszakban.
A keddi eredmények a demokraták kampánystratégiáinak próbakövei is voltak, különösen a 2026-os választásokra készülve. A párt még mindig próbálja újradefiniálni irányát a tavalyi nehéz választási év után.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a mostani győzelmek elsősorban olyan államokban születtek, amelyek korábban sem támogatták Trumpot, így országos trendet még korai lenne kijelenteni.
Trump a közösségi médiában úgy reagált, hogy a republikánusok a kormányzati leállás és „az ő nevének hiánya” miatt veszítettek.
Hogyan nyert Mamdani?
Mindhárom győztes demokrata kampányának középpontjában a gazdasági kérdések – a megélhetési költségek és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – álltak. Míg Spanberger és Sherrill a mérsékelt demokraták köréhez tartoznak, Mamdani egy fiatalabb, progresszívebb szavazóbázist szólított meg. Kampányának üzenetei elsősorban közösségi médián keresztül terjedtek virálisan, a „fiatal és új hang” imázsát erősítve.
Mamdani több mint 50%-os támogatottsággal győzte le a 67 éves Andrew Cuomót, New York volt kormányzóját, aki függetlenként indult, miután korábban elutasították jelölését. Cuomo, aki lemondott, miután szexuális zaklatási vádak érték (amelyeket ő tagadott), Mamdanit „veszélyes radikálisnak” nevezte.
A választási részvétel is történelmi volt: a városban több mint kétmillió szavazatot adtak le – ilyen magas részvételre legutóbb 1969-ben volt példa.
Mamdani olyan baloldali reformokat sürget, mint a lakbérek befagyasztása, az ingyenes gyermekgondozás és az ingyenes városi buszközlekedés. A javaslatokat a vállalati szféra aggodalommal fogadta, attól tartva, hogy a „világ pénzügyi fővárosának élére” egy szocialista kerül.
Trump Mamdanit „kommunistának” nevezte és megfenyegette New York állami forrásainak csökkentésével. A választás előestéjén arra buzdította szavazóit, hogy Cuomót támogassák.
Győzelmi beszédében Mamdani közvetlenül szólt Trumphoz: „Ahhoz, hogy bármelyikünkhöz is hozzáférjen, mindannyiunkon keresztül kell mennie.” Hozzátette, hogy New York továbbra is „a bevándorlók városa” marad: „Ma estétől egy bevándorló vezeti.”
Más államok eredményei és a választók hangulata
Spanberger és Sherrill győzelmi beszédeikben hangsúlyozták, hogy sikerük részben annak köszönhető, hogy ellenfeleiket Trump politikájához kötötték.
Spanberger így fogalmazott: „A káosz helyett a közösségünket választottuk.”
A szavazók egy része azért fordult a demokraták felé, mert tartanak az újabb politikai feszültségektől, például:
- a szövetségi alkalmazottak szabadságra küldésének lehetőségétől,
- vagy a Hudson-folyó alatti új vasúti alagút finanszírozásának felfüggesztésétől.
Kaliforniában a választók a demokratáknak adták meg a jogot a választókerületek újrarajzolására – ezzel jelentős befolyást biztosítva a pártnak a jövőbeli kongresszusi egyensúlyok felett.
Trump a kaliforniai eredményt „csalásnak” nevezte, bizonyíték nélkül.
A republikánusok számára most az a kérdés, vajon Trump nélkül képesek-e ugyanakkora mozgósításra, mint vele.
