Egy mini bika, akit a csordája kis mérete miatt elutasított, végül mégis megtalálta a helyét a világban, és kutyák között lelt szerető otthonra. Gazdái szerint ráadásul annyira jól érzi magát közöttük, hogy ő maga is kutyának képzeli magát.
Haru, a 2 éves mini bika korábban minden idejét egyedül töltötte, mert a csordája nem fogadta be kis méretei miatt, de most már soha nem szenved hiányt társaságban.
A 30 éves Amber Sullivan-Vo kutyakiképzőként dolgozik, és férjével, Anthonyval Massachusettsben él. Körülbelül egy évvel ezelőtt a pár elkezdett azon gondolkodni, hogy örökbe fogadnak egy újabb állatot, és bár eredetileg egy törpemalacra gondoltak, végül mégis inkább törpeszarvasmarhák után kezdtek kutatni, amikor megtudták, hogy a malacok időnként agresszívek lehetnek a kutyákkal.
„A mini teheneket nehéz beszerezni, és meglehetősen drágák is lehetnek” – mondta Amber, hozzátéve, hogy eleinte félig-meddig csak viccelődtek az ötlettel.
Amikor rábukkantak a hirdetésre, nem voltak benne biztosak, hogy nem csak átverésről van szó, de amikor elmentek a megadott címre, megismerkedhettek Haruval.
Haru egy miniatűr Hereford, mindössze 96 centi magas, vagyis körülbelül az emberek derekáig ér. A gazdái azért adták el, mert nem tudott beilleszkedni a csordájába, és túl sok munkájuk volt vele.
„A szarvasmarháknak nem jó, ha magányosak” – magyarázta Amber.
Amber és Anthony két kutyát is magukkal vittek az első találkozás alkalmából, hogy megbizonyosodjanak róla, a fiatal bika nem fél tőlük, és nem viselkedik agresszívan. Haru meglehetősen közömbösen fogadta a kutyákat és az embereket egyaránt, a kutyák pedig hozzá voltak szokva más állatok társaságához, így nem volt probléma.
Néhány héttel később, miután Amber és Anthony felépítettek egy új istállót, a régi tulajdonosok elvitték a kis bikát új otthonába. Az első néhány napban Haru eléggé visszahúzódó volt, amíg megszokta új környezetét, de aztán elkezdett bátrabban ismerkedni új családjával.
Most, egy év elteltével a pár nagyon ragaszkodónak és intelligensnek írja le Harut, és azt mondják, imádja a kutyákat, sőt, úgy tűnik, önmagára is úgy gondol, mintha egy lenne közülük.
„Ugyanúgy viselkedik, mint ők, együtt van velünk a szabadban, megszaglássza a kutyákat, együtt legel velük, és mindig részt akar venni a kiképzéseken” – mondta Amber.
Elmesélte, hogy ha a kutyák játékos hangulatban vannak, gyakran Haru is csatlakozik hozzájuk, és boldogan szaladgál velük. „Az egyik bemutató kutyám, Mali imád Haruval játszani, és mindig igyekszik rávenni, hogy kergetőzzön vele” – magyarázta Amber.
De Haru kedvencei mindig is a kölyökkutyák voltak, és különleges barátságot kötött velük. Ashla és Bogani voltak az első kutyakölykök, akikkel ismeretséget kötött, és Haru valósággal rajong értük.
„Különösen szereti a kölyköket, és rendkívül gyengéd velük. A barátsága Ashlával és Boganival nagyon aranyos. A kölykök reggelente elmennek felébreszteni, mellette vannak, miközben legelészik, Haru pedig sokszor a tornác mellett vár rájuk” – magyarázta Amber.
Haru azóta minden alkalommal izgatott lesz, amikor új kölykökkel ismerkedhet meg, és mindig lehatja a fejét, hátha megnyalogatják. Amber és Anthony ugyanakkor elismerik, hogy az ilyen különleges barátságok a szerencse, a jó képzés és a megfelelő temperamentum kombinációjából fakadnak, és tisztában vannak vele, hogy nem minden esetben lehet elérni sikert, ha különböző fajok közötti barátságról van szó.
