Az elefántok soha nem felejtenek, így valószínűleg az ötven év összes pillanatára tisztán emlékszik Shirley, a végre “szabadlábra” került elefánt. A róla készült kisfilm az egész világot bejárta, aki megnézte, nem bírta ki könnyek nélkül.
“The Urban Elephant” díjnyertes dokumentumfilm Shirley-ről és gondozójáról Salamonról szól. Shirley élete nagyrészét egy vándorcirkusz tagjaként töltötte. Amikor harminc éves volt, megtámadta egy másik elefánt, a lába súlyosan megsérült, és a cirkusz vezetősége úgy döntött, jobb helye lesz a termetes állatnak az állatkertben. Így történt, hogy Shirley nyugdíjba vonult.
Egy Luisana-i állatkert befogadta, azonban akkor még nem vették figyelembe, hogy egy elefántnak társra van szüksége. Az állatkert pedig annyira kicsi volt, hogy csak egy elefánt fért el benne. Shirley húsz éven keresztül egyáltalán nem találkozott más elefántokkal, ez pedig igencsak káros hatással volt szegény állatra.
Gondozója, Salamon mindent megtett, hogy Shirley ne legyen magányos és szomorú, de tudta, hogy ez nem elég. Egy idő után Shirley lehetőséget kapott arra, hogy átköltözhessen egy Tennessee-i vadrezervátumban. Azonban a szabadság és a változás adta lehetőségek igencsak felzaklatták az elefánt és gondozója nyugodt életét.
A rövid dokumentumfilmben láthatjuk, milyen nehéz megválni a megszokott környezettől, és bár örül, mégis nagyon megviseli Salamont, hogy el kell válnia Shirley-től.
“Elmondtam neki, hogy egy csodálatos helyre fog költözni, és a láncot sem kell hordania a lábán többé soha. Nem tudom, ki tette rá azt a láncot először, de boldog vagyok, hogy én szabadíthattam meg tőle” – mondta búcsúzáskor könnyes szemekkel Salamon.
