A nosztalgiázás általában kellemes érzéssel szokott eltölteni, hiszen, ha csak rajtunk múlik, akkor leginkább a jó dolgokra szeretünk emlékezni. Amik meg akkor rosszak voltak, azokat általában megszépítik emlékeink. Így vagyunk valahogy a 80-as évekkel is.
Azok akik nem éltek akkoriban, úgy gondolják, hogy lehetetlen volt abban a kegyetlen világban élni. Amikor minden a nélkülözésről és az egyenlőségről szólt. Egyformán ment mindenki minden áldott reggel a gyárba dolgozni, nagyjából ugyanolyan farmernadrággal, ugyanolyan biciklivel, és hazatérve a hűtőszekrény tartalma sem volt a legváltozatosabb.
Lehetséges, hogy akkor mégis jobban, szebben, egymásra-figyelősebben, ráérősebben és egészségesebben éltünk? Ezen igen, lehetne vitatkozni. De gondolom nem kérdés, hogy az a gyerek boldogabb-e, aki saját maga kellett kreatív fantáziájával kitalálja, hogy mit fog játszani a tömbház előtt a kortársaival, vagy az, aki a számítógép előtt nyomja a billentyűt egyedül.
Hogyan maradtunk egyáltalán életben, hiszen még gyerekülésünk sem volt az autó hátsó felében? Nem volt könyökvédő, sisak, de még rendes bicikli sem. Nem volt biztonsági zár a gyógyszerek tetején, nem tudtuk, hogy mit jelent az ásványvíz, hiszen nagyjából mindig csapból ittuk a vizet.
Akkoriban minden gyerek kiment játszani az udvarra, a szülők pedig csak sejtették, hogy él a csemetéjük, hiszen nem volt mobiltelefon, hogy minden percben ellenőrizgessék. És mégis élünk.
Akkoriban nem létezett pollenallergia, de azt sem lehetett tudni, hogy mi az a parlagfű. Sőt, az étkezésről sem lehetett azt állítani, hogy éppenséggel egészséges lett volna: zsíróskenyér, kolbász, disznófősajt, iskolai menza, Szobi szörp, Bedeco kakaó. Egyikről sem mondható el, hogy tele volt vitaminnal és ásványi anyaggal – és mégis élünk.
Nem ismertük a PlayStation-t, az X-Box-ot és sokezer tévécsatornát, internetet és mobiltelefont. De voltak barátaink, akikkel az udvaron találkoztunk, és ha nem, akkor előzetes bejelentkezés nélkül felmehettünk hozzájuk bármikor. És beengedtek.
Azok az idők megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk mi a kötelesség, a felelősség, a bűntudat és a jóérzés.
