Amikor Eileen Lavine 97 évesen úgy döntött, hogy megírja emlékiratait, olyan címet választott, amely talán egész életútját a legjobban összefoglalja. A „A Medley of Extemporanea”, vagyis az „Improvizációk keveréke” egy szarkasztikus vers ihlette megfogalmazás, amely az élet kiszámíthatatlanságáról szól – írja a Today.
A könyv első oldalain egyszerűen csak ennyit ír: „Ez az én keverékem.”
A ma már 101 és fél éves újságíró története valóban messze áll a megszokott életpályáktól.
Tizenhat évesen már egyetemista volt
Eileen Lavine New Yorkban született és nőtt fel, középiskolai tanulmányait pedig jóval kortársai előtt fejezte be. Mindössze 16 éves volt, amikor Wisconsinba költözött, hogy megkezdje egyetemi éveit.
A Daily Cardinal című egyetemi lapnál riporterként dolgozott, majd történelmet írt azzal, hogy első nőként tölthetett be teljes mandátumot főszerkesztőként.
Diplomája megszerzése után a Columbia Egyetem Újságírói Iskolájában folytatta tanulmányait, ahol mesterdiplomát szerzett. Egy eredetileg hathetesre tervezett párizsi utazásból végül egy teljes Franciaországban töltött év lett, később pedig Jamaicát, Haitit és a Dominikai Köztársaságot is bejárta.
Pályafutása során dolgozott massachusettsi lapoknak, a The New York Timesnak, a közkapcsolatok világában, rádiós forgatókönyvek szerkesztőjeként, valamint a Better Times magazin szerkesztőjeként is.
32 éves korában költözött első önálló lakásába, egy Greenwich Village-i alagsori otthonba, ahol megismerkedett későbbi férjével, Richarddal, akit a TODAY.com-nak adott interjújában így jellemzett: „Minden szempontból rendkívüli ember.”
Két gyermekük született, Amy és Michael.
A hosszú élet első titka: az elme folyamatos edzése
Bár ma már járókeretet használ, ritkán sétál hosszabb távokat, és az úszást is maga mögött hagyta, Eileen Lavine szerint a legfontosabb erőforrása továbbra is az elméje.
„Nem vagyok sportos típus” – mondta. „Nekem minden itt van fent” – tette hozzá mosolyogva, miközben a fejére mutatott.
Mindennapjai szigorú, mégis örömteli ritmus szerint telnek. Reggel elkészíti a reggelijét, majd elolvassa a The New York Times és a The Washington Post friss lapszámait. Ezután következik a The New Yorker, majd a keresztrejtvény.
Csak ezután nyitja meg az e-mailjeit és az előfizetett hírleveleket, miközben rendszeresen követi a ProPublica, a Columbia Journalism Review és a The Hill írásait is.
Időnként online konferenciákhoz csatlakozik, vagy fia előadásait nézi az interneten.
Az esték sem telnek tétlenül.
A vetélkedők közül különösen a „25 Words or Less” és a „Jeopardy!” áll közel a szívéhez, utóbbi évtizedek óta családi hagyománynak számít náluk.
A második titok: olyan munkát végezni, amelynek értelme van
Édesanyja már gyermekként arra tanította, hogy próbálja mindig a dolgok jobbik oldalát nézni, és találja meg azt, amivel mások életéhez is hozzá tud tenni valamit.
„Mindig a dolgok jó oldalát nézze, és igazán érezze, hogy hozzájárul valamihez.”
Ez a szemlélet később vállalkozássá nőtte ki magát.
1962-ben hét társával együtt megalapította az Information Services nevű céget, amely szerkesztői, lektori és fejlesztői szolgáltatásokat nyújtott.
„Szolgáltatásainkat mások rendelkezésére bocsátottuk! Írók, szerkesztők és programfejlesztők voltunk.”
A vállalkozás számos nonprofit szervezettel dolgozott együtt, különösen az oktatás, az egészségügy és a tudományos kutatás területén.
Eileen Lavine együttműködött patológiai társaságokkal, a Nemzeti Rákkutató Intézettel, valamint az Oktatási Minisztériummal is.
A cég ugyan már nem működik, ő még ma sem vonult vissza teljesen.
2008 óta vezető szerkesztőként dolgozik a zsidó életet bemutató Moment magazinnál, amelynek alapítói között Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is szerepel.
Minden szerdán részt vesz az online szerkesztőségi értekezleteken, jelenleg pedig cikkek lektorálásával és javításával foglalkozik.
A harmadik titok: soha nem szakadni el az emberektől
Férje, Richard 2014-ben hunyt el, ám Eileen Lavine nem engedte, hogy a gyász elszigetelje a világtól.
„Továbbra is olvasok történeteket özvegyekről és a magányról. De azt hiszem, mivel még mindig olyan sok minden örömet okoz nekem, és mindig van valami, ami lefoglal, soha nem éreztem magam igazán magányosnak!” – fogalmazott emlékirataiban.
A közösségi élet továbbra is fontos része a mindennapjainak.
A családi barátok rendszeresen összegyűlnek nála bridzsezni, csütörtök esténként pedig pókereznek a szomszédokkal.
„A szomszédok átjönnek hozzám a lakásomba, és a második hálószobában játszunk.”
Gyermekei gyakran meglátogatják, közösen néznek brit kémfilmeket és sorozatokat, azokat pedig, akik távol élnek, e-mailben tartja közel magához.
Lánya szerint édesanyja baráti köre több generációt ölel fel, ami folyamatosan frissen tartja és új impulzusokkal veszi körül.
Könyve utolsó oldalain Eileen Lavine egyetlen mondatban foglalta össze érzéseit: „Csodálatos volt visszatekinteni mindarra, amit átéltem.”
