Egy anya és fia közötti szeretetnek semmi nem állhat az útjába, és az édesanya, aki 32 évvel az eltűnése után végre viszontláthatta a fiát, tökéletesen tisztában van ezzel. A drámai történet 1987-ben vette kezdetét, amikor az akkor 3 éves Jonathan és 7 éves bátyja, Alfonso, a Minuto de Dios negyed utcáin játszottak Kolumbia fővárosában. Váratlanul feltűnt mellettük egy férfi, aki édességet kínált nekik, és elvitte magával a gyerekeket.
Az El Tiempo szerint a jelenetnek a gyerekek másik testvére, az akkor 5 éves Juan Jiménez is tanúja volt. Jonathan nem került haza, és édesanyja hiába kereste őt kétségbeesetten.
Az ügyet tovább bonyolította, hogy a kisfiú otthon született, és nem szerepelt semmilyen nyilvántartásban. „Olyan fájdalmat éreztem, amelyet rajtam kívül csak Isten ismerhet. Mások csak ítélkeznek és kritizálnak. Ez a fájdalom magányos, csak a miénk” – mondta Ana Jiménez az El Tiempónak.
Fia 1987. szeptember 25-én bekövetkezett eltűnése után a 22 éves nő úgy érezte, elveszítette életének egy részét. A veszteség pedig évről évre egyre fájdalmasabb lett, mert nem tudta elengedni ezt a borzalmas terhet.
A férfi, aki elvitte a gyereket, Camilo Guzmán volt, Ana élettársának barátja, aki a rendőrségen dolgozott. Maga Camilo vallotta be az édesanyának 1994-ben, hogy a nő élettársának utasítására rabolta el a gyereket.
„Azért jött, hogy elmondja nekem, hogy a gyereket az Egyesült Államokba vitték, de ez jó dolog. Hogy jobb helyen lesz ott, mint mellettem, mivel gazdag családhoz került” – mesélte az édesanya.
„Bíztam benne, hogy egy napon találkozni fogok vele. Soha nem hagytam el a házat, mert azt reméltem, hogy egy nap beállít a fiam egy piskótával a kezében” – emlékezett vissza Ana, aki soha nem adta fel a reményt.
Végül Juan, Jonathan egyik bátyja volt az, aki felkutatta az öccsét. Juan 2007-ben az Egyesült Államokba utazott tanulni, és azzal a reménnyel ment oda, hogy megtalálja a testvérét.
Sokáig keresgélt, még Camilo családján keresztül is megpróbált valamilyen nyomra bukkanni, de nem járt sikerrel. Végül 2018-ban ért el áttörést, amikor elvégzett egy DNS-tesztet, amit beküldött a My Heritage vállalatnak, amelynek révén az emberek az elveszett rokonaik után kutathattak.
2019. december 2-án kapott egy e-mailt a testvérétől, aki szintén elvégezte a DNS-tesztet, de még tétovázott, hogy felvegye-e a kapcsolatot a rokonaival. „Hello! A nevem John. 34 éves vagyok, és jelenleg Norvégiában élek. 4 évesen fogadtak örökbe egy kolumbiai árvaházból. Nem ismerem egyetlen rokonomat sem, ezért is végeztem el ezt a tesztet. Az eredmény szerint a féltestvérem, a nagybátyám, vagy az unokaöcsém lehetsz” – állt az üzenetben.
„Szóval, hacsak nem fogadtak téged is örökbe, úgy tűnik, nagyon közel állok ahhoz, hogy többet megtudjak arról, mi történt velem Kolumbiában, az 1980-as években” – írta Jonathan.
Mivel Juan emlékei szerint az öccse életkora nem felelt meg annak, ami az üzenetben állt, és úgy tűnt, a története sem egyezik azzal, amit ő ismert, eleinte arra gondolt, hogy egy másik, ismeretlen rokonára bukkant rá az apja családjából. De amikor folytatták a beszélgetést, és fényképeket is küldtek egymásnak, rájött, hogy mégis elrabolt öccsére talált rá.
A történetből, amit Jonathan elmesélt, egyértelmű volt, hogy nem tudott az elrablásáról. „Abban a hitben nőtt fel, hogy az anyja vagy az apja kidobta őt az utcára, fogalma sem volt róla, hogy elrabolták” – mondta Juan, aki ezután felhívta az édesanyját, hogy közölje vele a fantasztikus hírt.
„Felhívott a fiam, és azt mondta: Anya, megtaláltam őt. Amikor letettem, kiabáltam, hálát adtam Istennek, fel-alá ugráltam, és felhívtam a családomat és a barátaimat” – emlékezett vissza Ana.
Először Juan találkozott az öccsével. Elutazott Norvégiába, ahol közösen szervezték tovább a találkozót az édesanyjukkal. 2020. január 7-én a testvérek megérkeztek Kolumbiába, másnap pedig meglátogatták a családot.
„Amikor először megláttam, remegtem. Az egész család szemmel tartott, hogy megbizonyosodjanak róla, jól vagyok, és a lábam nem mondja fel a szolgálatot. Ott álltam, kezemben a táblával, az üdvözlő szavakkal, és azt éreztem, hogy össze fogok esni.” – idézte fel Ana. „Ez egy igazi csoda, mert, tekintettel arra, hogy hol volt, nehéz volt megtalálni őt. Isten volt az egyetlen, aki képes volt erre, és ő vezette a fiamat, mert ez olyan volt, mintha megtaláltuk volna a tűt a szénakazalban” – tette hozzá.
32 évnyi várakozás után a család végre újra együtt lehetett, és Jonathan most végre megismerheti mindazt, amit évtizedeken át megtagadtak tőle.
