Az emberek kegyetlenek tudnak lenni, de néha ez a kegyetlenség nagyságot szülhet. Ez történt ezzel a férfival, aki saját bőrén tapasztalta meg a rasszizmust, és felnőve elhatározta, hogy változtatni akar ezen.
Dan Gill a New Jersey állambeli Montclairben található Glenfield középiskola tanára, de sok mindenben különbözik a többi kollégájától. Az egyik ilyen dolog, talán a legfontosabb, abban a pillanatban nyilvánvaló, amikor bárki belép az osztályába.
Az osztály közepén mindig van egy üres szék, ami már évtizedek óta ott áll. A szék különlegessége az, hogy nem időkérő vagy pótszék, és nem is arra való, hogy egy adminisztrátor ellenőrizze a tanári munkáját. Ez egy emlékeztető, amely Gillnek és a diákjainak is szól.
Arról, hogy mit szimbolizál, a következőket mondta a TODAY Parentsnek: „Minden évben Martin Luther King Jr. születésnapja körül tanítok órákat a polgárjogi mozgalomról. Személyes módon akartam összekapcsolni a diákokat azzal, hogy mit jelentett ez”.
A szék tökéletesen megteszi ezt, és a döntést befolyásolta valami, ami akkor történt, amikor Gill még kisfiú volt.
Amikor Gill kilencéves volt, legjobb haverjával, Archie-val, aki történetesen fekete volt, úgy döntöttek, hogy részt vesznek egy születésnapi partin Gill New York-i lakóházában.
Ajándékkal a kezükben mentek, és amikor megérkeztek a helyszínre, becsöngettek és alig várták, hogy barátaikkal együtt szórakozzanak. Nem is sejtették, hogy aznap nem lesz móka.
Amikor kinyílt az ajtó, a születésnapos gyerek édesanyja Archie-ra nézett, és azonnal közölte, hogy elfogytak a székek. A zavart Gill felajánlotta, hogy üljenek a földre, vagy hozzanak még székeket, de a hölgy megrázta a fejét, és megismételte a kijelentését – nincs több szék.
Gillnek egy pillanatba telt, mire rájött, hogy Archie-t egyszerűen nem látják szívesen a partin a bőrszíne miatt, és ahelyett, hogy otthagyta volna a barátját, amíg ő bemegy, a két fiú együtt távozott, könnyek között. Az eset mélyen megsebezte Gillt, és több mint 60 évvel a történtek után is hatással volt rá.
Gill szerint „Archie-t a nő elfogultsága miatt nem engedték be a születésnapi partira”. Bár akkor még nem tudta, ez a pillanat meghatározta az egész életét, és arra késztette, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyek népszerűvé tették őt az iskolájában és az egész országban.
Amikor idősebb lett, Gill tanár lett, és Montclairbe költözött, ahol keményen dolgozott a Glenfield Középiskola átalakításán, és ma is ott tanít. Az intézményt művészeti iskolává kívánta változtatni. Tevékenységének köszönhetően az intézmény más iskolák deszegregációjának modelljévé nőtte ki magát.
Az üres széket, amelyet mindig az osztálya közepén hagy, azért tette oda, mert tudja, hogy a gyerekek jól dolgoznak szimbólumokkal. Gill elmondta nekik, hogy a szék azért van ott, hogy emlékeztetőül szolgáljon arra, hogy szociálisan, érzelmileg és tanulmányi szempontból mindig jobban teljesíthetnek.
Azt akarta, hogy a szék emlékeztesse a diákjait arra a felelősségükre, hogy az embereket szívesen látják, függetlenül attól, hogy honnan jönnek vagy milyen a bőrszínük. Gill a TODAY-nak elmondta, hogy amikor látogatók érkeztek az osztályterembe, a gyerekek megkérdezték az újonnan érkezőt, hogy tudja-e, miért van ott a szék.
Az üzenet terjesztésének érdekében Gill nemrégiben egy „No More Chairs” (Nincs több szék) címet viselő könyv ötletét terjesztette elő a „Pitchapalooza” nevű könyvbemutató versenyen. David Henry Sterry, a verseny szervezője elmondta, hogy amikor meghallotta a pályázatot, tátva maradt a szája a mélységétől.
Elmondása szerint a könyvet a tavaly elhunyt Archie-nak ajánlják. A két barát évtizedekkel ezelőtt elvesztette a kapcsolatot, de a közösségi médiának köszönhetően Gillnek sikerült megtalálnia Archie lányát.
Az az álma, hogy a könyv arra inspirálja majd a tanárokat, hogy ugyanazt tegyék, amit ő is tett több mint öt évtizeden át – tartsanak egy üres széket a saját osztálytermükben, hogy az emberek továbbra is emlékezzenek arra az üzenetre, amelyet ő élete nagy részében hirdetett.
„Ez a könyv nem csak a tanításról szól, hanem a tanításról is. Remélem, hogy átadja a gyerekeknek, hogyan lehetnek jobbak, és hogyan bánhatnak jobban az emberekkel. Remélem, hogy döntéshozók lesznek a saját osztályukban” – fogalmazott.
Gill története élesen emlékeztet arra, hogy milyen fontos a tanár szerepe az oktatási rendszerben. Egyedül ő bizonyította be, hogy a barátság nem korlátozódik a bőrszínre, és hogy egy olyan szörnyű esemény, mint amit ő és a néhai Archie gyerekként átéltek, nagyszerű dolgokra inspirálhatja az embereket.
