Az idős nő az Alzheimer-kór negyedik stádiumában van, ami súlyos demenciával párosul. De annak ellenére, hogy sokszor nem ismeri fel saját magát a tükörben vagy fényképeken, férjét, akivel 63 éve házasok, mindig felismeri.
A 85 éves Bob és Betty Pettit eredetileg a New York állami Buffalo közeléből származnak, még ötödik osztályban ismerkedtek meg, és tinédzserként kezdtek randevúzni 1955-ben. Később összeházasodtak és három fiuk született.
Bob építőmérnökként dolgozott, Betty pedig a családnak és gyerekeik felnevelésének szentelte az életét. A házaspár most legfiatalabb fiával, a 48 éves Joshuával él Észak-Karolinában, mivel az idős nő állandó felügyeletre és ápolásra szorul – írja a The Epoch Times.
Bob körülbelül 10 éve fedezte fel az első tüneteket a feleségénél, és azóta az állapota fokozatosan romlott. „Néha elismételt bizonyos történeteket, elfelejtette a részleteket, összekeverte a papírokat és tárgyakat, és elkevert dolgokat. Aztán nem tudta megjegyezni a telefonszámát és a címét, és nem tudott segítség nélkül fizetni a boltban. Akkor egyszerűen az öregedéssel járó jeleknek tartottuk ezeket, de visszatekintve már látjuk, hogy a demencia korai tünetei voltak” – mondta Bob.
2014-ben Bettynél tüdőrákot, majd veserákot diagnosztizáltak. Akkoriban a házaspár Floridában élt, de úgy döntöttek, hogy Észak-Karolinába költöznek a fiukhoz. Szerencsére mindkét daganatot el tudták távolítani műtéttel, így nem volt szükség kemoterápiára vagy sugárkezelésre.
De az altatás felgyorsíthatja a memóriaproblémákat, és Joshua elmondása szerint az édesanyja akkorra már több más műtéten is átesett, csípő-, sérv- és vastagbélműtétje is volt. „Az állapota rosszabbodott a tüdőműtét után. Konzultáltunk egy neurológussal. Ekkor már közepesen súlyos Alzheimer-kórban szenvedett” – mondta Joshua.
Betty-t hivatalosan 2017-ben diagnosztizálták a betegséggel, és szeretteinek nagyon nehéz volt elfogadni a hírt. Joshua úgy emlékszik édesanyjára, mint „mindig jókedvű, vidám és társaságkedvelő emberre”, aki önkéntesként több szervezetnél is tevékenykedett. Ez azonban a betegség miatt megváltozott, és most már neki van szüksége segítségre. Ennek ellenére igyekeznek meglátni a dolgok jó oldalát.
„Hálás vagyok érte, hogy még emlékszik rám, és általában Joshra is” – mondta Bob, akiről a felesége még a legrosszabb pillanataiban is tudja, hogy az „ő férfija”.
Joshua 2021-ben úgy döntött, megosztja mindennapi életük részleteit a közösségi médiában, amikor egy alkalommal látta, ahogy az édesanyja, aki nem ismert rá a saját tükörképére, magában beszélgetett egy teljes alakos tükör előtt. A férfit meghatotta a jelenet.
„Aranyosnak találtam, és elhatároztam, hogy lefilmezem. Aznap este közzétettem a Facebookon, csak a barátaimnak, és az egyik barátom azzal viccelődött, hogy a videó gyorsan elterjed majd” – mesélte.
Ezután megosztotta a videót a TikTokon is, ahol napokon belül több millióan nézték meg azt. „Az embereket igazán meghatotta, nem csak a tükörképe iránti kedvessége miatt, hanem azért is, mert azok, akiknek a szerettei szintén Alzheimer-kórban szenvednek, azonosulni tudtak a helyzettel” – magyarázta Joshua, aki ezután rendszeresen osztott meg rövid videókat az édesanyjáról, amiknek az édesapja is gyakran része volt. Megosztotta például szülei elbűvölő interakcióit reggeli közben, vagy azt, ahogy az édesapja megpróbál mosolyt csalni az édesanyja arcára.
Sok felhasználó ajándékokat is küld Bettynek, például sütiket, takarókat, plüssállatokat, papucsokat, hógömböket és könyveket is. Bár az idős nő nem érti, miért ilyen népszerű, nagyon jól esik neki a sok figyelmesség.
„A kapott üzenetek szó szerint szinte könnyekig meghatottak. Ekkor jöttem rá, hogy ezeknek a videóknak a megosztásával valójában segítettem az embereknek megérteni a betegséget. Sok embernek voltak kérdései… megpróbáltuk megosztani, amit tudunk és amit megtanultunk, abban a reményben, hogy még több embernek tudunk segíteni” – magyarázta Joshua.
A férfi azt is elmondta, hogy rengeteg a kihívást jelentő pillanat, és a pozitív visszajelzések neki és az édesapjának is nagyon fontosak, mert azt látják, hogy nincsenek egyedül a tapasztalataikkal, és azt is megértették, mennyire szerencsések, mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy gondoskodni tudjon Alzheimer-kórban szenvedő szeretteiről.
Betty most a betegsége utolsó szakaszában van. Segítségre van szüksége a mosakodásban, öltözködésben, a fürdőszoba használatában, az étel felvágásában, és abban, hogy állva tudjon maradni. Bob és Joshua gondoskodnak róla, és részmunkaidőben egy ápoló is segít nekik.
„A legfontosabb dolog, amit meg kell érteni ezzel a betegséggel kapcsolatban, hogy soha nem javul, csak rosszabbodik. Ez egy állandó és folyamatos hanyatlás” – magyarázta Joshua.
„Vannak olyan időszakok, amikor sok türelmünk van, de néha elveszítjük a türelmünket és frusztráltak vagyunk. A jó hír az, hogy ha elveszíted a türelmedet, nem emlékszik rá, és elmúlik, te pedig összeszedheted magadat, és megpróbálhatsz türelmesebb lenni.”
Bob elkezdte leírni Bettyvel közös életének történetét, és többek között azt is felidézte, hogy annak idején nem hitte volna, hogy esélye lehet a népszerű lánynál, aki az iskolai zenekar tagja és pompomlány is volt.
Betty kezdetben Bob egyik barátjával randevúzott, de a férfi meggyőzte őt, hogy inkább egyetemista lányokkal randizzon, és végül összejöttek. 1958 telén Bob eljegyzési gyűrűt készíttetett nagyanyja gyémántjából, és karácsony előtt megkérte barátnője kezét. A pár 1959. szeptember 19-én házasodott össze, és ma már felnőtt unokáik vannak.
„Szerencsés vagyok, hogy a szüleim itt lehetnek velem. Csodálom a szerelmüket. Az emberek sokszor mondják, hogy az apám nagyon is komolyan veszi, a „míg a halál el nem választ” részt az esküvői fogadalomból” – mondta Joshua.
