Claire Brosseau kanadai színésznő és komikus évtizedekig tartó mentális egészségügyi problémák után az asszisztált öngyilkossághoz való jogáért küzd, és felkérte a kanadai bíróságokat, hogy engedélyezzék neki, hogy véget vessen az életének.
A 48 éves színésznő nem lát esélyt arra, hogy valaha is legyőzze a nála diagnosztizált komplex mentális betegségeket, és úgy véli, engedélyt kellene kapnia, hogy véget vessen a szenvedésének.
14 éves korában, miután az alkoholhoz, a drogokhoz, a szexhez és meggondolatlan viselkedéshez fordult, mániás depressziót diagnosztizáltak nála.
Brosseau-t később étkezési rendellenességgel, szorongásos zavarral, személyiségzavarral, szerhasználati zavarral és krónikus öngyilkossági gondolatokkal is diagnosztizálták.
Annak ellenére, hogy különböző gyógyszereket és kezeléseket próbált ki, a családja és a barátai is támogatják, és sikeres karriert épített fel, úgy érzi, semmi sem segített, és továbbra is véget akar vetni az életének.
Brosseau, aki többször is megkísérelte az öngyilkosságot, elmondta, hogy a pszichiáterek, pszichológusok és tanácsadók egyaránt tehetetlenek voltak az esetében.
A színésznő 2021-ben kérelmezte az eutanáziát egy program keretében, amely lehetővé teszi a „súlyos és gyógyíthatatlan egészségügyi állapotban” lévők számára, hogy orvosi segítséggel véget vessenek életüknek.
Azok azonban, akik kizárólag mentális egészségügyi okokból kérnek segítséget, még nem jogosultak a programra, és 2027 előtt ez nem is változik meg.
Brosseau – aki egyedülálló és gyermektelen – most pert indított és panaszt nyújtott be az ontariói fellebbviteli bíróságra, azt állítva, hogy az engedély megatagadása jogainak megsértése és diszkriminatív.
A New York Timesnak adott interjújában Brosseau elárulta, hogy annak ellenére, hogy több tucat lenyűgöző filmszerepet kapott, mentális egészsége továbbra is meghatározó hatással van az életére.
„Remek szállásom volt, a film jól ment, és jól éreztem magam a forgatáson, de minden este visszamentem a szállodába, és sírtam, ordítottam, és téptem a ruháimat” – mondta a lapnak egy forgatásról.
„Sírtam és csak… meg akartam ölni magam, és alig vártam, hogy elmehessek onnan. Aztán másnap a munkában már jól voltam, és nagyon jól éreztem magam.”
Brosseau igazságtalannak tartja, hogy még két évet kell várnia, miközben minden nap mentális gyötrelmekkel küzd, bár orvosai nem értenek egyet abban, hogy az eutanázia a legjobb megoldás lenne a számára.
Egy másik pszichiáter, Dr. Gail Robinson azonban azt mondta, támogatni fogja páciensét. „Szeretném, ha meggondolná magát” – mondta Robinson. „Remélem, hogy nem kell ezt tennie. De támogatni fogom.”
Brosseau elárulta, hogy miután úgy döntött, jelentkezik az asszisztált öngyilkossági programba, több „búcsúvacsorát” is rendezett, ahol barátainak és családtagjainak is elmondta a szándékát. Úgy érzi, más gyógyíthatatlan betegekhez hasonlóan joga van eldönteni, mikor és hogyan haljon meg. „Egyik nap sem tudom, hogy képes vagyok-e átvészelni az adott napot” – mondta.
